Gazdag part, tiszta élet – Costa Rica a közhelyeken túl

A világ legrégebben öko-tudatos országa, ahol még a hadsereget is feloszlatták. Kicsi, jelentéktelen, de nem jellegtelen: harminc nemzeti park, kiváló kávé, jó szolgáltatások. Turista és nyugdíjas paradicsom, rend és biztonság egy olyan térségben, ahol ez teljesen szokatlan. Közép-Amerika Svájcában jártunk.

Costa Rica, Pura Vida

Így már mindjárt ismerős lesz a “gazdag part, tiszta élet” kifejezés. Az ország nevét állítólag Kolumbusz adta, amikor meglátta az elébe siető indiánok nyakában lógó díszes arany nyakékeket. A Pura Vida -ami mára már egy életérzés kifejezése lett -  pedig bizonyára ravasz amerikai marketingesek kreálmánya. Vagyis csak részben, mert valójában egy mexikói tévésorozatból vették át az országimazson és turizmus fellendítésén dolgozó szakemberek - világosít fel idegenvezetőnk, Pablo.

Kolumbusz tévedése

San José-ban vagyunk, kizárólag a nemzetközi repülőtér miatt jöttünk ide. És milyen jól tettük, hogy idegenvezetővel rójuk az utcákat: ez ugyanis egy méretes, ronda, építészetileg is értékelhetetlen főváros, csakis Pablo sztorijai töltik meg tartalommal. Két oka is van, hogy nincs itt egy valamirevaló gyarmati stílusú udvarház, egy szép barokk templom, vagy erődítmény.

Az egyik, hogy Kolumbusz óriásit tévedett, ez sosem volt gazdag vidék. A spanyol hódítók hiába kerestek itt aranyat, ezüstöt, vagy kizsákmányolható munkaerőt, a fákon, erdőkön túl semmit sem találtak. Nem csoda, hogy ide szinte büntetésből küldtek csak konkvisztádorokat, nem volt mit ellopni, de miből, mit és kivel felépíteni és igazgatni sem. Másrészt ami kevés mégis létrejött, azt földrengések hamar elpusztították, és hiába a későbbi nagy öko-szemlélet, az épített kultúrát a helyiek egészen az 1950-es évekig nem védték - mutat rá Pablo az állítólag szép jezsuita rendház térdig érő romjaira, amit még a hatvanas években dózeroltak parkolóvá.

A Nemzeti Színház, egy régi egyetemi épület, a Kulturális Minisztérium által közösségi térként újraélesztett egykori rum főzde, egy jó (német bevándorlók által évszázada üzemeltetett) bajor söröző, egy-két trendi vegán étterem és specialty kávézó kárpótol minket. De aki csak teheti, azért mihamarabb távozzon innen.

Nem is kell messzire rohanni: egy napos programként, San José-tól mindössze 50 kilométerre vár minket az egyik legjobb kávéültetvény (Doka). Nem messze tőle pedig egy vízesésekkel és privát - a jellegzetes helyi egzotikus fajoknak (lajhár, jaguár, kolibri) méltányos elhelyezést biztosító - állatkerttel rendelkező butik szálloda és étterem (La Paz Waterfall Gardens).  De a körút csúcspontja a Kordillerák aktív tűzhányó vonalán 2700 méter magasan trónoló Poás vulkán. Hatalmas, a világ egyik, ha nem a legnagyobb kráter-tavával rendelkezik, egy szépen kiépített nemzeti park kitűnő látványossága: már amikor látszik.

Óvatosan az elvárásokkal és az Insta-képekkel: nekünk állítólag isteni szerencsénk volt, hogy összesen másfél percre előbújt a kénes felhők közül - valóban, azt hittük káprázik a szemünk, hiszen azonnal visszaszállt a köd. Intő jel minden látogatónak: a vulkánok már csak ilyenek.

Costa Rica az az ország, amelyben akár egy napon belül élvezhetjük a csendes-óceáni és a karib-tengeri partszakaszok kínálta élvezeteket.

Ez utóbbi felé tartunk, az ország közepét uraló dzsungel és hegyeken átvágó autóút valaha az ország infrastrukturális fejlettségének egyik zászlóshajója volt - ma már inkább egy szűkös egysávos, amin a nagy forgalom és az állandó javítgatások miatt nehéz haladni. Általában igaz, hogy Costa Rica előrébb jár az út-, közmű fejlesztések terén latin-amerikai szomszédainál - ám ez az előny évről-évre csökken. Egy kivétel van: a víz. Az országban nemcsak, hogy majdnem mindenütt van jó minőségű ivóvíz, ráadásul az éttermekben, szállodákban ingyen hozzák az étel mellé, sőt, promótálják is, hogy a kulacsokat is töltsük fel, ne vegyünk palackosat. Nem is nagyon élnének itt meg a Balogh Leventék.

Közép-Amerika Svájca

A karibi part nem strandjainak minőségével hívogat, pont fordítva van, és az óceáni szakaszok az igazi beach paradicsomok. Színes házak, kulináris élvezetek, az afrikai gyökerekkel rendelkező helyiek életszeretete és falvaik vibe-ja (Limon), na meg hosszas természetbúvárkodásra alkalmas édesvízi folyó-torkolatok, védett teknős költőhelyek (Tortuguero) sorjáznak. Itt még a luxus szálláshelyek is autentikus nádkunyhóknak néznek ki, de a szolgáltatások, a szervíz, az ételek és ökotúrák majdnem öt csillagosak.

Ahogy telnek a napok, válik egyre világosabbá, hogy a helyieknek komoly öntudata és elvárása van önmagukkal szemben is. Ez nem a latinók “manana” országa, valószínűleg az évente itt nyaraló közel 5 millió amerikai turistának is köze lehet a magas szolgáltatási színvonal megtartásában. De a legjobb, hogy ezek a Tico-k (így hívják magukat a costa ricaiak) egyszerűen szeretik és tisztelik a másikat, képesek együttműködni, intenzíven kommunikálnak és segítik egymást.

Így már sokkal jobban érthető, hogy anno miért számolták fel a katonaságot: történt, hogy egy elnökválasztás közben végletesen kettészakadt az ország és polgárháború robbant ki, bevetésre került a hadsereg. Kissé morbidul hangzik, de lett is vagy 57 áldozat. Ezen annyira elgondolkodtak, hogy helyreállították a békét és a nemzeti egységet, feloszlatták a katonaságot (helyi helyire többet ne támadjon, megvédeni meg majd megvédjük magunkat máshogy). A költségvetésben így felszabaduló pénzt pedig oktatásra és egészségügyre fordították: nem csoda, hogy a várható élettartam a legmagasabb, az analfabetizmus a legalacsonyabb a régióban.

Ahol a Jurassic Park játszódik

Ahogy zötyögünk vissza a Karib-tengerről az ország közepén található, szinte nemzeti jelképnek tekinthető Arenal vulkáni régió felé szerény, de rendezett falvak, végeérhetetlen banán, kávé és ananászültetvények sorjáznak. Utóbbi kettő a világpiacon a legjobb minőségűek közé tartozik - ők nem mennyiségben, hanem minőségben versenyeznek Ecuadorral és Brazíliával. Gazdag ez az ország, de nem olajban, aranyban, vagy gyárakban - elsősorban természeti erőforrásokban és  látnivalókban. Ők már 100 százalékban megújuló energiaforrásokból működtetik a gazdaságot, sőt, még CO2 kvótákat is adnak el Európának.

Nemcsak hő- és áramtermelésre, de turistamágnesnek  is kiváló az Arenal vulkán környéke. Adott egy szabályos, csúcsos, közel 2000 méteres aktív tűzhányó, körülötte dzsungel, előtte tó. Az őserdő függőhidjain vezetett túrákon szakértő biológusok mutatják a megbúvó lajhárokat, egzotikus madarakat, majmokat és vadmalacokat - igazi turistaparadicsom a flóra-fauna rajongóknak. Ismerős a képi világ? Nem véletlenül:

itt forgatták a Jurassic Park több jelenetét is.

A szállások pedig a feltörő termálvizek által kialakított természetes gyógyfürdők köré épülnek -  tele is van amerikai nyugdíjasokkal és családokkal. A mi bungallónk előtt pedig épp egy ormányos medve és leguán vonul.

A közelben lévő Monteverde is megér egy látogatást: a hegyvonulat időjárás-választó gerincén, a magasság következtében mérsékelt övi erdők alakultak ki, amelyek a felhőképződés és átvonulás miatt folyamatosan misztikus ködben úsznak - szürreális hangulatot kölcsönöznek a túra-és bicikli utaknak, nem is beszélve az amerikai kontinens leghosszabb és legfélelmetesebb zip-line, azaz drótkötélpálya parkjának.

Jól esik végre leérni az óceán partra. A hegyekben és a Karibon többször volt eső, és a magasság miatt a hőmérséklet is ritkán ment 22 fok fölé. Itt 33 fok celsius, 95%-os páratartalom, és ragyogó napsütés vár. Szörfösök, golfozók, strandolók fürdenek a tengerben, este pedig a sör-habokban. Ez itt a party és beach szcéna - az északi partszakaszt, ahová az USA több városából is charterek járnak, átnevezték Tamarindo-ról TamaGringo-ra. Mi nem ezt választottuk, pár száz kilométerre délre, egy ősfás hegycsúcson megbúvó étterem teraszáról nézzük a csodálatos naplementét, szemben a szinte érintetlen Nacoya-félsziget kék zónájával. Itt száz évnél is tovább élnek az emberek. Nem csodálom, én is szívesen maradnék.

(Fotó: Unsplash)

utazás | sziget | monteverde | Costa Rica | nagy sztori

FOLYTASD EZZEL

Tényleg elkezdődött: ezért tüntet a több ezres tömeg Európa egyik legfelkapottabb úti célján

Úgy fogja élvezni a milliárdos elit a párizsi olimpiát, amire még nem volt példa

Rendeld meg a Roadster magazin 15. számát!

Nyakunkon a tavasz, és ami még jobb hír, itt a legújabb Roadster magazin is. Mit találunk benne? Találkozunk az amerikai képzőművésszel, Jim Denevannel, aki amellett, hogy land artban utazik, egy csodás rendezvényszervező céget is működtet, amely elképesztő helyeken szervez vacsorákat Kaliforniától kezdve Dél-Afrikán át Toszkánáig. Kifaggatjuk a kultikus Iditarod Trail Race kutyás szánhúzó verseny szervezőjét, a biennáléra készülő Nemes Márton festőművészt, megismerkedtünk a Friluftsliv filozófiával, Arnaud Montagard fotós révén megnézzük, milyen Amerika hátsó udvara, főzünk a 101 Bistróban, és a Totemism legújabb kollekcióját is szemügyre vesszük. ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!
“Útra keltünk és összegyűjtöttük a legkiemelkedőbb hazai szállásokat és vendéglátóhelyeket számotokra. Ezek a helyek garantáltan felejthetetlen élményeket kínálnak, legyen szó romantikus pihenésről a Balaton partján vagy egy kulináris felfedezőútról Budapesten.”
Izing Róbert Izing Róbert, főszerkesztő

Legfrissebb ajánlataink

Irány a Roadster Select
teljes adatbázisa
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom