Milánó egyik legrégebbi és legpatinásabb Maisonja hivatalosan is befutott Magyarországra. Az eleganciára, az egyensúlyra és a részletek iránti figyelemre építő olasz életművészet a csodás Matild Palotában talált otthonra. A Cova budapesti terjeszkedése jóval több egy új helyszín megnyitásánál, igazából két nagy európai hagyomány találkozását jelenti. A nyitás előtt volt szerencsénk beszélgetni a Cova vezérigazgatójával, Paola Facciolival és Angelo Domenico Rosato kiskereskedelmi igazgatóval.
Az 1817-ben alapított Cova több mint két évszázada őrzi és közvetíti mindazt, amit az olasz elegancia, a kézműves kifinomultság és a vendéglátás jelent. A Cova kezdettől fogva több egy cukrászdánál vagy kávéháznál; annak idején Antonio Cova egy elegáns, pezsgő társasági helyet álmodott meg, amely rövid idő alatt a város egyik legfontosabb kulturális szalonjává vált. Művészek, zeneszerzők, arisztokraták és értelmiségiek gyűltek rendszeresen össze.
A 2013-as csatlakozás az LVMH-csoporthoz (ide tartozik többek között a Louis Vuitton, a Fendi, Dior, a Tiffany & Co, a Givenchy, a Sephora, a TAG Heuer, a Hublot, a Moët & Chandon, a Dom Perignon vagy a Veuve Clicquot) új távlatokat nyitott a márka előtt, ami azóta a világ több mint 35 pontján van jelen, miközben változatlanul őrzi milánói lelkét.
Egy basic-jellegű kérdéssel indítanék. Hogyan lehetne leírni a Cova DNS-ét? Melyek a legfontosabb értékek?
Paola Faccioli: Valóban alapkérdésnek tűnik, egyben ez a legnehezebb is, mert a Covát nem lehet egyetlen kategóriába bezárni. Nem csak desszertekről szól, nem csak kávézókról, és nem is csupán vendéglátásról. A legpontosabb megfogalmazás talán az, hogy a Cova egy élmény. Aki benéz hozzánk, nem egyszerűen fogyasztani jön, hanem része lesz egy hangulatnak. A nap szinte minden pillanatára kínálunk valamit; lehet reggelizni, ebédelni, aperitivózni, vacsorázni, teázni, díszcsomagolású prémium édességet vagy csokoládét venni. A lényeg nem maga a termék, hanem az az érzés, amit a hely ad.
A márka egyik legfontosabb értéke, hogy a kiszolgálás mindig magas színvonalú, hogy a vendég otthon érezze magát. Milánóban például jó néhány törzsvendég esetében a személyzet előre tudja, ki milyen kávét iszik, mit rendel szívesen, vagy melyik fogáshoz ragaszkodik. Ez akkor is fontos, ha valaki csupán évente egyszer tér be hozzánk, mert ugyanaz a hangulat, a bizonyos ismerős érzés várja.
Működési oldalról leginkább a kézművességet emelném ki. A Cova filozófiája szerint mindent helyben kell létrehozni és működtetni, a kávékészítéstől kezdve a csomagolásig. Nem kész megoldásokat exportálunk Olaszországból, hanem azt a tudást és szemléletet, amelyből ugyanaz a minőség helyben is megszülethet. Éppen ez jelenti a legnagyobb kihívást is. Az olasz kézműves tudást át kell adni a helyi csapatnak, hogy az élmény hiteles maradjon. Tapasztalataink szerint ez ott működik igazán, ahol a helyi partner vagy csapat nyitott szemléletű és családias beállítottságú, illetve azonosulni tud ezekkel az értékekkel.
A márka önképének meghatározó eleme még az örökség. A Cova ugye 210 éves. Egy ekkora múlttal büszkélkedő brandet pedig azért nem könnyű minden környezetben hitelesen megjeleníteni. Különösen igaz ez akkor, ha teljesen új közegben kell helyet találni. Éppen ezért szerencsés helyzet, amikor az építészeti környezet eleve hordoz magában valamilyen történeti karaktert.
Először jársz Budapesten?
Paola Faccioli: Nem, másodszor vagyok itt. Az első alkalom még a felmérésről szólt. Ilyenkor a csapat megnézi, hogy egy adott város és egy adott lokáció valóban illik-e a Covához. Budapest elsőre meggyőzőnek bizonyult, mondhatni szerelem volt első látásra!
A Matild Palota környékét és a várost bejárva az tűnt fel, hogy Budapestnek nagyon karakteres kávéházi kultúrája van. Ez pedig azért fontos, mert a Cova saját identitása is erre az élményre épül. A hasonló kulturális alapok megkönnyítik az értékek átadását. Ha egy helyszín érti a kávéházi lét ritmusát, a minőségi vendéglátás jelentőségét és a hangulatot, akkor a Covának nem nulláról kell felépítenie saját világát.
Ezért választottátok a magyar fővárost a következő helyszínnek?
Paola Faccioli: Budapest kiválasztása nem egy klasszikus, hosszú távra előre kijelölt stratégia mentén történt. Vannak helyszínek, amelyek tudatosan kerülnek képbe, és akadnak olyanok, amelyek szinte maguktól kínálják fel a lehetőséget. A budapesti nyitás az utóbbi kategóriába tartozott. A város felfedezésekor ráadásul nem az a gondolat vezette a csapatot, hogy egy újabb szereplőként belépjünk egy már amúgy is erős kávézós piacra. Nem versenytársat akartunk kreálni a többi helynek. A megközelítés lényege az volt, hogy gazdagítsuk a kínálatot.
Elképzelésünk szerint, ahogyan egy turista mondjuk New Yorkban vagy Párizsban természetes módon felkeres egy ikonikus kávéházat, úgy Budapest esetében is iktasson be egy ilyen megállót. Egy olyan teret, ami önmagában is élmény, a város kulturális karakterének része. A helyszínt éppen ezért nem pusztán kereskedelmi adottságai miatt találtuk erősnek, az egész olyan, mint egy műalkotás! A cél nem az volt, hogy a Cova saját vizuális világát ráerőltessük a helyre, hanem, hogy a márka lényegét szinte észrevétlenül illesszük bele egy meglévő közegbe. Nem elvenni akartunk, hanem hozzáadni, például egy kis saját színt, a saját étlapunkat, a vendéglátói szemléletünket.
Angelo Domeinco Rosato: A Cova ugyan ragaszkodik a hagyományaihoz, de közben tisztában vagyunk azzal is, hogy önmagában a múltból nem lehet megélni. Ha minden ugyanúgy maradna, mint 1817-ben, az új generációt aligha lehetne megszólítani. A cél tehát az egyensúlyban tartani a tradíciót és az innovációt.
Miben lehet más a Cova élmény itt, Budapesten, mint például Milánóban, Monacóban vagy Ázsiában?
Paola Faccioli: Az alapélmény Budapesten is ugyanarra a logikára épül, mint Milánóban vagy más lokációkon. A vendég ugyanazt a figyelmet, ugyanazt a kiszolgálást és minőséget kapja. A legnagyobb eltérés inkább a városi közegben keresendő. Budapest vizuális és építészeti értelemben egészen más élményt ad, mint egy üzletiesebb, kereskedelmibb karakterű Milánó. De ha magáról a termékről és a vendégélményről beszélünk, a különbségek jóval kisebbek. Erre jó példa Monaco, ahol ugyanabban a városban két teljesen eltérő karakterű Cova működik. Az egyik a tengerpart közelében van, a másik a város üzleti negyedében. A két egység nem azért különbözik, mert mást akarunk mondani, hanem azért, mert más közösség használja őket. A tengerparthoz közeli helyszínen lazább ritmus érvényesül, ott nagyobb hangsúlyt kaphatnak a könnyedebb fogások, a szendvicsek, a gyümölcslevek vagy a saláták. A belvárosi egységben ezzel szemben az üzleti találkozók és az ebédidő dominál. Végső soron tehát a közösség alakítja a helyet.
Budapest esetében erős turisztikai jelenléttel számolunk, részben azért is, mert a szállodai környezet nem klasszikus üzleti hotelként működik. Ez azt jelenti, hogy a kávézóban várhatóan meghatározó lesz a nemzetközi vendégkör, ugyanakkor a helyieket is szeretnénk megszólítani. Az elképzelés szerint a környékbeli irodákból, bankokból vagy ügyvédi irodákból érkezők ugyanúgy megtalálhatják itt a helyüket, legyen szó ebédről, kávéról vagy csak egy rövid szünetről.
Hogyan lehet átadni a Cova-élményt egy olyan helynek, ahol a név még semmit sem jelent?
Angelo Domenico Rosato: Bárhol nyitunk a világban, azt vesszük észre, hogy amint az emberek megtudják, hogy megérkeztünk, kíváncsiak lesznek ránk, és eljönnek hozzánk. Szaúd-Arábiában például odáig jutott a dolog, hogy a vendégek ajándékokat hoztak nekünk. Nagyon gyorsan kialakul körülöttünk egyfajta rajongói közeg. Persze nem arról van szó, hogy egy egész város eleve ismeri a Covát. Ezért nekünk is ugyanazon az úton kell végigmennünk, mint bármely más vállalkozásnak: be kell vezetnünk a márkát, meg kell mutatnunk magunkat, és elmesélni a történetünket, megismertetni az emberekkel, kik vagyunk, és mit képviselünk.
Aztán minden azon múlik, be tudjuk-e váltani azt, amit ígérünk. Ha valaki betér hozzánk, valóban kiváló kávét kell kapnia, jó spagettit, és olyan kiszolgálást, ami miatt szívesen visszatér. Így lesz az egyszeri vendégből visszatérő vendég, a visszatérőből pedig hűséges törzsvendég. Sok múlik még a helyi csapaton is. Mi odaadhatjuk a márkát, a történetet, a tudást, a szakértelmet, de ahhoz, hogy ez működjön, nekik is hozzá kell tenniük a magukét. Ez különösen nagy kihívás egy turisztikailag népszerű városban, hiszen egy ilyen esetében a vendégek jelentős része folyamatosan cserélődik.
A Covát 13 évvel ezelőtt felvásárolta az LVMH-csoport. Milyen volt az elmúlt időszak 2013-tól mostanáig?
Paola Faccioli: A felvásárlást követően kevés dolog változott. A tulajdonosi háttér ugyan kicserélődött, de az identitásunkhoz tisztelettel álltak hozzá. Többségi tulajdonosként ma mintegy 80 százalékot birtokol az LVMH, ám a mindennapi működésben teret hagy annak, hogy a Cova továbbra is az maradjon, ami korábban volt. Az elvárás természetesen ugyanaz, mint minden nagy nemzetközi cég esetében, vagyis eredményeket kell felmutatni. Ezen túl azonban valódi autonómiát élvezünk. Viszonylag kis szereplők vagyunk az LVMH portfólióján belül, ugyanakkor az egyik legrégebbi és nemzetközileg az egyik legismertebb név a miénk. Nem egy klasszikus, szorosan operatív irányítás alatt álló modellről van szó, inkább egy olyan rendszerről, amiben minden Maison-nek megvan a maga üzleti egysége, vezetése és önálló karaktere. Az LVMH-háttér elsősorban ott jelent előnyt, ahol egy új piacon még kevéssé ismert a név.
Ha három fontos ételt vagy süteményt kellene megnevezni a Cova történetéből, melyek lennének azok?
Paola Faccioli: Elsőként természetesen a panettonét mondom! Ez az egyik legfontosabb és legerősebb termékünk, és ma már messze nem csak a karácsonyi szezonhoz kötődik. A desszertek közül ugyancsak megkerülhetetlen a tiramisu. Kuvaitban akkora érdeklődés övezte, hogy a nyitás idején elképesztően hosszú sorok alakultak ki miatta. Harmadikként a mimózatortát említeném, különösen Ázsiában megy nagyot.
Minden városnak, minden országnak megvan egyébként a maga kedvence, de a Cova világához ugyanúgy hozzátartozik a kávé, a reggeli vagy akár a sós ételek is, és persze az is számít, a vendég a nap melyik időszakában érkezik. Rizottóval szinte minden étlapon lehet találkozni, itt viszont Antonio séf készíti, és ettől rögtön más dimenzióba kerül. Nagyon kíváncsiak vagyunk, a magyar fővárosban melyik lesz a legnépszerűbb termékünk, vajon miért fognak az emberek idejönni? Találkozzunk újra egy év múlva!
Hogyan fog kinézni a Cova következő egy-két éve?
Paola Faccioli: Azt gondolom, alapvetően ugyanabban a szellemben haladunk tovább. Ha egy márka 210 év után is hű maradt önmagához, akkor aligha fog gyökeresen megváltozni két év alatt. Nagyon óvatosan, lépésről lépésre építkezünk. Fontos, hogy ne ragadjunk bele pusztán a hagyományokba, ugyanakkor mindig nagy tisztelettel fordulunk azok felé az értékek felé, amelyek a márka DNS-ét adják. A terjeszkedés természetesen folytatódik: az év végén Rómában nyitunk, jövőre pedig Bangkokban is megjelenünk. Egyre nagyobb figyelmet fordítunk az adott projekt hangulatára, karakterére, a részletekre, ahogyan a budapestinél is tettük.
sütemény | brand | olaszország | milánó | Angelo Domeinco Rosato | maison
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Mennyit tudsz a gelatóról? Teszteld tudásodat Olaszország legismertebb édességéről!
Fröccs a Dunakanyarban vagy rosé pezsgő a naplementében? Így válasszunk italt idén nyáron
Egy ritka növényfajnak köszönhetően alig olvad a világ egyik legkülönlegesebb fagyija
3 ellenállhatatlan cseresznyés recept a levestől a francia desszertig
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!