Sok más márkához hasonlóan a sportautógyártók is fokozatosan az elektromos hajtásra állnak át, de előtte még olyan lélegzetelállító modellekkel kápráztatnak el, amelyek a legtöbbet hozzák ki a nagyszerű benzinmotorokból. Mutatunk három nyitott tetős újdonságot.
Nem kerülhetik el az elektromos hajtásra való átállást a legdrágább szupersportautók gyártói sem, ezért a stratégiájukban már kitűzték, hogy mikor váltanak emissziómentes motorokra. Az Aston Martinnak például 2025-ben jelenik meg az első elektromos autója, és a következő évtől már minden modelljükben dolgozik majd valamilyen elektromos hajtás, 2030-tól pedig néhány limitált példányszámú különlegeséget leszámítva teljesen eltűnnek a hagyományos belsőégésű motorok a kínálatukból. A rajongók bizonyára nagyon fogják bánni, de addig is megmutatják, mit lehet kihozni a benzinmotorokból.
Aston Martin V12 Vantage Roadster
A Vantage az Aston Martin belépőmodellje, és az előző generációja magától értetődően készült a fenséges V12-es motorral. A jelenlegi széria egészen mostanáig csak az AMG-től származó 4 literes biturbó V8-assal volt kapható, de az Aston Martinnál nem feledkeztek meg azokról sem, akik mindenképpen tizenkét henger zenéjét szeretnék hallgatni.
Idén tavasszal jelent meg a Vantage kupé V12-es változata, benne a DB11-ből és DSB Superleggerából ismerős
5,2 literes V12-essel, amivel 510-ről 700 lóerőre nőtt a teljesítménye,
a maximum nyomatéka 753 Nm. A Vantage egy kicsivel gyorsabb is lett, 3,8 helyett 3,5 másodperc alatt gyorsul százra, és 306 helyett 320 km/órás végsebességre képes.
Az Aston Martin most roadster változatban is leleplezte a V12-es Vantage-t,
amely a kupéhoz hasonlóan szélesebb karosszériát és szénszálas anyagból készült elemeket kapott. A kerekeket karbonkerámia fékrendszer lassítja, és a nagyobb teljesítményhez igazították a nyolcfokozatú automatát, a kormányzást és a lengéscsillapítást is.
A V12-es változatot első ránézésre is meg lehet különböztetni a V8-as Vantage-től, hiszen vízszintes rácsok kerültek a hűtőmaszkjára, a kipufogókat középre rendezték, és felárért méretes légterelő szárny is elérhető. Az Aston Martin tényleg búcsúszériának szánja a 12 hengeres roadstert, ugyanis csak 249 példányt gyártanak belőle, és már mind elkelt előre.
Bugatti W16 Mistral
A Chiron a pályafutása végére ért, és a Veyronnal ellentétben mostanáig nem készült belőle roadster, pedig a valaha gyártott összes Bugatti negyven százalékát nyitott tetővel gyártották le. A Bugatti megtehette volna, hogy egyszerűen csak levágja egy Chiron tetejét, de inkább egy teljesen önálló modellt alkotott, ami ugyanakkor a Chiron alapjára épül.
A mediterrán szélről elnevezett W16 Mistral ugyanazt a
8 literes, négy turbóval szerelt W16-os motort kapja,
mint a Chiron, de nem az 1500 lóerős változatot, hanem az 1600 lóerőst, ami a Chiron Super Sport mellett olyan limitált szériás különkiadásokat is hajt, mint a Centodieci, a Divo és az egyetlen példányban készült La Voiture Noire.
A fent nevezett modellekhez hasonlóan a Mistral sem hasonlít a Chironra, hanem teljesen egyedi dizájnt kapott, például a fényszórók a Divo, a hátsó lámpák a Bolide formájára emlékeztetnek. Az alacsony szélvédőt a Type 57 Roadster Grand Raid ihlette, míg az ülések mögötti áramvonalas idom egyben
a motor légbeömlőjeként szolgál, és bukókeretként védi az utasokat.
A Chiron adta a mintát az utastér berendezéséhez, de találunk újdonságokat is, például az ajtók különleges szőtt bőrborítását, vagy a váltókar borostyánbetétjét. A Bugatti egyelőre nem árulta el a W16 Mistral végsebességét, de azt igen, hogy a Veyron Grand Sport Vitesse 408,8 km/órás rekordja után
ismét a világ leggyorsabb roadstere címére pályáznak vele.
A Bugatti többi modelljéhez hasonlóan a W16 Mistral is limitált szériában készül, 2024-től csak 99 példányt gyártanak belőle, és az ötmillió eurós roadsternek már a bemutatója előtt minden darabját lefoglalták. A Bugatti ezzel a csodával búcsúzik a W16-os motorjától, a Rimac partnereként ugyanis a jövendő modelljeiben már szerepe lesz a villamosításnak.
Zagato Mostro Barchetta
Az ötvenes évek végén a legendás Formula–1-es pilóta Stirling Moss számára gyártott egyedi áramvonalas kupét a Zagato, és ezt elevenítette fel a milánói stúdió a 2015-ben bemutatott, szintén Mostro névre keresztelt sportautójával. Az alapokat ezúttal is a Maserati egyik modellje, a GranTurismo szolgáltatta, összesen öt darabot építettek belőle.
Hét évvel a kupé után a Zagato idén végre elkészült a Mostro roadster-változatával is,
aminek olaszosan Barchetta lett a neve. A klasszikus vonalvezetése alatt modern technikát találunk, a karosszériaelemek például szénszálas anyagból készültek, ezért az izmos sportautó mindössze 1200 kilogrammot nyom.
A kupéval ellentétben a Mostro Barchetta vevője kétféle Maserati-motor közül választhat.
A 4,2 literes, 420 lóerős V8-as szívómotor helyett kérheti az MC20-ban megjelent vadonatúj Nettuno erőforrást, a 3 literes biturbó V6-ost is 630 lóerővel, amihez hatfokozatú szekvenciális sebességváltó jár, akárcsak a nyolchengereshez.
A hátsókerék-hajtású Mostro – a neve jelentése szörnyeteg – nem kapott menetstabilizáló elektronikát, ezért a vezetése profi sofőrt kíván. Az utastere versenyautósan spártai, mégis bőrkárpittal borított, és a kupéhoz hasonlóan öt példányt gyártanak belőle. Még éppen időben, mielőtt éveken belül a Maserati is teljesen átáll az elektromos autózásra.
Elektromos csúcsmodellek
A szupersportautók között már elkezdődött az átállás a tisztán elektromos hajtásra, a Lotus például már bemutatta az első emissziómentes csúcsmodelljét, az Eviját, és a horvátországi Rimac is megkezdte a Nevera sorozatgyártását. A Maserati is hamarosan bemutatja az első elektromos modelljét, az új Grecale szabadidő-autónak és a GranTurismo utódjának is lesz ilyen változata Folgore néven.
aston martin v12 vantage | nagy sztori | zagato | Maserati | bugatti | aston martin
Mikrobiom és wellbeing, avagy ez lehet az új szupererőd
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!