A világ egy feneketlen csoda – mind mélységben, mint idő- és térbeli kiterjedésében. Ha nagy kalandokról beszélünk, általában a messzi földek izgalmas világait tűzzük ki lehetséges célpontoknak – közben pedig könnyen szem elől tévesztjük a tágan értelmezett Közép-Európát és annak déli szomszédvidékeit, amely a maga nemében szintén egy kincsesbánya.
Krakkó
Krakkó légvonalban mindössze háromszáz kilométerre van Budapesttől, ez autóúton nagyjából száz kilométerrel több, de még mindig bőven a levezethető kategóriába esik. Krakkó nem csak kilométerben van közel hozzánk: ha valaki egyszer elmegy Lengyelország második legnagyobb városába, könnyen úgy érezheti, hogy régóta ismeri a legféltettebb titkait.
Az épületek, az emberek, a hangulat, a gesztusok, az árak. Ez mondjuk nem csoda, hiszen egyazon közép-európai térséghez tartozunk, és amellett, hogy a kommunista utópia náluk is kitombolta magát, ne feledjük: Krakkóval (tágabb értelemben) egyazon birodalmon léteztünk közel kétszáz éven át a levegőt – csak nekünk sikerült félúton kiegyeznünk az osztrákokkal. Így aztán
egyáltalán nem csoda, ha a városban sétálgatva hatalmába kerít minket az „ismerős idegen” érzés.
Krakkó Óvárosát egyszer mindenkinek látni kell. Az UNESCO közel negyven éve nyilvánította a világörökség részévé Lengyelország egykori fővárosát, nem véletlenül:
a 13. századi kereskedővárosban csodálhatjuk meg Európa legnagyobb középkori piacterét,
amely készázszor kétszázas kiterjedésű, és ahol ma is rengeteg utcai árus bolondítja meg az arra járókat a posztócsarnok körül.
Aki Krakkó Óvárosában jár, az minden bizonnyal megízlel egy szezámmagos vagy sós krakkói perecet – ez pedig pazar módon egybevág a város élénk, tradícióktól teli, lüktető hangulatával, amelyekhez az apró kávézók, a hangulatos éttermek és az ódon cukrászdák is hozzáteszik a magukét, ahogyan a történelmi házak, paloták, zsinagógák és templomok is. Krakkó legemblematikusabb látványosságai közé tartozik a Kazimierz, a zsidónegyed, amelyet gyönyörűen rendbe tettek és felújítottak a 90-es években, illetve a Wawel, amely egy mészkőkiemelkedés a Visztula bal partján, a hegy tetején pedig a királyi palota mellett bástyák és a katedrális találhatók.
Nagyvárad
Nagyvárad a monarchia egyik leggyorsabban fejlődő városa volt, pezsgő szellemi és kulturális élete miatt pedig Körös-parti Párizsként is emlegették – a Pece-parti Párizs kifejezést az alliteráló sorok miatt Ady ragasztotta rá leginkább a városra, hamar el is terjedt ez a megnevezés.
Csak úgy virágzott a kávéházi élet a bihari városban, amelynek egykori pompájáról ma is árulkodnak az impozáns szecessziós épületek a belvárosban. A város rendkívül könnyen megközelíthető: Budapesttől mindössze bő három óra autóval, ha pedig Debrecenben lakunk, lényegében egy óra alatt a partiumi városban vagyunk.
Ha Nagyváradon járunk, érdemes felkeresnünk Románia első szecessziós múzeumát, a Darvas–La Roche-házat.
A fontosabb nevezetességek közé tartozik a 11. században épített nagyváradi vár, amelyet megannyiszor megsebeztek, illetve leromboltak a történelem folyamán; a római katolikus székesegyház, amely Erdély és Románia legnagyobb barokk temploma; Adyék régi törzselye, az egykori EMKE-kávéház (ma Astoria Hotel) vagy a város egyik legimpozánsabb épülete, a főtéren elhelyezkedő Fekete Sas Szálloda.
Mindenképp kiemelnénk az 1955-ben megnyílt, és néhány éve felújított Ady Endre Emlékmúzeumot
– az itteni gyűjtemény alapját a Rozsnyay Kálmán által gyűjtött, és a város által 1942-ben megvásárolt Ady-ereklyetár alkotja.
De akár elidőzhetünk az egyik Körös-parti kávézóban, hogy magunkba szívjuk a Váradot átjáró századfordulós szenvedélyeket és energiákat, sétálhatunk a Körös-part felújított sétányán, vagy megpihenhetünk a Petőfi-parkban. Akárhogy is, Váraddal nehéz mellélőni.
Firenze
A reneszánsz a 15. századi Firenzéből indult tért és időt átívelő világhódító útjára, itt alkottak a firenzei iskola legendás művészei is, így a város művészeti öröksége mondhatni egyedülálló a világon. A Pitti-palota képtárában Tiziano, Raffaello, Dürer, az Uffizi-képtárban pedig Botticelli, Leonardo da Vinci és Michelangelo művei is megtalálhatók a falakon, a város harmadik legjelentősebb múzeumában, a Galleria dell’Accademiában pedig Michelangelo Dávid-szobrát őrzik.
A Buonarroti-házban Michelangelo további szobrait csodálhatjuk meg, a Campanile di Giotto nyugati oldalát pedig Donatello szobrai ékesítik. A városban felkereshető Dante szülőháza is, továbbá Firenzétől mindössze 26 kilométerre,
Vinciben található a történelem egyik legnagyobb polihisztorának, Leonardo da Vincinek a szülőháza, amely természetesen múzeumként üzemel.
A várost a világ egyik legjelentősebb divatfővárosának is tartják.
Itt rendezik meg 1972 óta évente kétszer az egyik legfontosabb nemzetközi férfi divatvásárt, a Pitti Immagine Uomót,
amelyet azzal a céllal indítottak útjára, hogy növelje az érdeklődést a divat, a dizájn és az esztétika iránt. A városban található a Gucci cég székhelye is – így azon kevés olasz divatvállalatok közé tartozik, amelyek nem Milánót választották „otthonul”.
És ha Firenzéről beszélünk, akkor nem mehetünk el a nagyrégió, Toszkána mellett. Az Appennin-hegység völgyében elterülő vidék védve van a kemény északi szelektől, ráadásul a Tirrén-tenger közelsége a vidéknek kellemes, (fél)mediterrán éghajlatot biztosít, a domborzat fokozatos emelkedése révén mégis változatos mikroklíma jellemző a környékre – így már talán lehet sejteni, miért van oly sok, kiváló minőségű bor e vidéken.
A legjelentősebb borok közé sorolhatjuk a Carmignanót, a Vernaccia di San Gimignanót, illetve a Montepulcianót, de említsük meg a Chiantit, amely Olaszország leghíresebb vörösbora
– a Chianti Classico területe egyébként a második legnagyobb szőlőtermesztő vidék és bortermelő hely a világon, Bordeaux után.
A Braies-tó
A Braies-tó (vagy a német elnevezés után: Pragsi-tó) a Dolomitok északi részén terül el Dél-Tirolban mintegy 1,5 kilométeres tengerszint feletti magasságban. A tavat hegycsúcsok övezik három oldalról is, így a káprázatos látványért sok turista hajlandó útra keni az alpesi vadonba.
Az 1,2 kilométer hosszú, mintegy 100 méter széles tavat nagyjából egy óra alatt lehet körbejárni:
mivel a vize kristálytiszta, a Croda del Becco világos sziklafalát láthatjuk tükröződni benne.
Ha egy csendes, nyugodt, gyönyörű helyre vágyunk, akkor nem is találhatnánk ennél megfelelőbb célpontot. A hely télen és nyáron, ősszel és tavasszal is fenségesen fest.
De akár síelhetünk, csónakázhatunk, kerékpározhatunk és horgászhatunk a környéken, valamint gyalogtúrákat is szerveznek az aktívabb turistáknak – bár utóbbiaknak érdemes nem télen nekivágni, ugyanis a lavinaveszély miatt gyakran lezárják a tavat övező gyalogút keleti oldalát, cserébe viszont sétálhatunk a tó befagyott jegén.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Getty Images, Casa Darvas-La Roche, Ady Endre Emlékmúzeum)
krakkó | románia | Firenze | Braies-tó | dolomitok | olaszország
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!