50 éves a Lamborghini ikonikus ék alakú álomautója

Mi sem mutatja jobban az idő múlását, mint a Countach ötvenedik születésnapja. 1971-ben jelent meg, és tizenhét éven keresztül maradt gyártásban a Lamborghini karakteres formájú, korszakalkotó sportautója.

A hetvenes évek az igazi kreativitás időszaka volt, javában tartott az űrverseny, modern számítógépeket építettek, a divatban az élénk színek és a geometrikus minták hódítottak. Az évtizedet meghatározó Countach pedig egy egész generáció hálószobájának falán ott volt, filmek tucatjában játszott főszerepet, és a gyártásának tizenhét éve alatt a stílus és teljesítmény jelképévé vált az autóipar történelemkönyvében.

1970-ben a márkát alapító Ferruccio Lamborghini adta ki a feladatot

egy forradalmi sportautó megalkotására, ami a Miura méltó utódja lehet. Az új autónak műszakilag fejlettebbnek és gyorsabbnak kellett lennie, hogy a hetvenes éveket szimbolizáló sportkocsivá váljon. Paolo Stanzani főmérnök megtartotta a 12 hengeres motort, amit 4-ről 5 literesre növeltek, és hosszában építették be, ehhez egy új megoldással az ülések közé építették a sebességváltót.

A Bertone formatervezője, Marcello Gandini úgy döntött, hogy

felhagy a hatvanas éveket jellemző lekerekített vonalakkal,

és egy rendkívül lapos és széles, ék alakú karosszériát tervezett. Gandini még olyan korszakban alkothatott, amikor a dizájnerek sokkal nagyobb szabadságot élveztek, nem kötötték a kezüket a szabályozások. Az ötlete volt a felfelé nyíló ajtó, ami a magas küszöb mellett is megkönnyítette a beszállást, ez később a Lamborghini jellegzetességévé vált.

1971 márciusára, a genfi autószalonra készültek el az LP 500 prototípusával, amit

a Countach névre kereszteltek, ez a piemonti nyelvjárásban csodálkozó felkiáltást jelent.

A feltűnő formájú tanulmányautó óriási sikert aratott, de még közel sem állt készen. Két évig tartó, intenzív munkára volt szükség, hogy a Countach gyártásba kerüljön, a motor hűtéséhez például légbeömlőket kellett vágni a karosszériára, és pár centiméterrel az orrát is megemelték.

A közúti teszteken a legendás tesztpilóta Bob Wallace hajtotta az autót, és mivel az 5 literes motor még nem volt készen, a 4 literesre cserélték.

A gyártásba szánt Countach LP 400 a prototípus után két évvel, 1973-ban jelent meg a genfi autószalonon,

immár acél helyett alumíniumból készült karosszériával. A Genfben piros színben bemutatott példányt később zöldre festették, és Frankfurtban és Párizsban is kiállították, ma a gyári múzeumban látható.

A 4 literes V12-es szívómotor a hat darab Weber karburátorral 375 lóerős teljesítményt adott le percenkénti 8000-es fordulatszámon, amivel a Countach igazi szupersportautóként képes volt elérni a 300 km/h sebességet.

Sokak szerint Gandini alkotásának legjobb, legtisztább változata volt az első, LP 400-as széria,

amiből 1972-ig összesen 152 példány készült, és manapság a legkeresettebb változatnak számít a gyűjtők körében.

1978-ban az LP 400 S lépett a korábbi modell helyére, az újonnan tervezett 15 colos magnézium kerekeire elöl 205, hátul elképesztően széles, 345 milliméteres abroncsok kerültek, amihez a kerékjáratokat is ki kellett szélesíteni.

A lapos első spoiler és az opciós hátsó szárny a Countach egyik legjellegzetesebb elemévé vált,

addig sosem került még az utakra ennyire versenyautós stílusú sportkocsi. A második szériából 235 darabot építettek 1982-ig, amikor bemutatták az utódját.

A dizájn ezúttal nem változott, de az LP 5000 S végre megkapta az eredetileg tervezett 5 literes motort,

amivel 375 lóerőre volt képes, majd három évvel később a Quattrovalvole modellhez 5,2 literesre növelték és hengerenként négyszelepessé alakították, és elképesztő 455 lóerőre fokozták a teljesítményt. Az LP 5000 S-ből összesen 323, a QV-ból pedig további 631 példányt építettek 1988-ig.

A Countach addigi pályafutása során eladtak ugyan néhány példányt az Egyesült Államokban, de a Quattrovalvole volt az első, ami a szigorúbb emissziós és biztonsági előírásokhoz alkalmazkodva hivatalosan is megszerezte az amerikai forgalmazáshoz szükséges engedélyt. Nem véletlen, hogy a Lamborghini ezzel rekordot tudott dönteni,

a modell eladásainak 50 százalékát az utolsó négy évben érte el, amikor a Countach már több mint tizenöt éves volt.

Az utódjának fejlesztését már 1985-ben elkezdték, de közben a Countach utolsó evolúcióját is kihozták 1988-ban a párizsi autószalonon, és a Lamborghini autógyártásának huszonötödik évfordulójára a 25th Anniversary nevet adták neki.

A karosszériáját az akkor a márkánál dolgozó fiatal Horacio Pagani dolgozta át

még letisztultabb stílusúvá, kényelmesebb üléseket és elektromos ablakokat is kapott a típus.

Az amerikai piacra szánt változat már elektronikus befecskendezéssel készült, de a világ többi részén a pályafutása végéig karburátoros volt a Countach.

Az utolsó példányát 1990. július 4-én gyártották le ezüstmetál színben, és soha nem adták el,

ma a Lamborghini múzeumában látható. A 658 darab évfordulós változattal együtt összesen 1999 példány készült a bolognai márka szuperautójából, ami a kilencvenes évekre egy másik ikonnak, a Diablónak adta át a helyét.

Extrém alkotások

A nyolcvanas években nem az ötliteres Countach volt a Lamborghini egyetlen nagy dobása, hiszen gyártásba került az eredetileg katonai célra tervezett brutális terepjáró, az LM 002, amit Rambo Lambónak is neveznek. A márkától ma sem áll távol az extrém koncepciók valóra váltása, mint a Veneno, vagy az utcán nem is használható Essenza SCV 12.

marcello gandini | szupersportautó | lamborghini countach | szupersportkocsi | lamborghini