Ez az könyv Radiohead- és művészet­rajongóknak kötelező olvasmány

Stanley Donwood több mint húsz éve tervez borítókat a legendás brit együttesnek, most egy csokorba gyűjtötték ezeket.

A brit alternatív rockban lassan harminc éve csúcstartó Radiohead 1994 óta dolgozik együtt lemezeik megjelenésén a festőként, illetve grafikusként működő Stanley Donwooddal. A művész és az együttes frontembere, Thom Yorke még egyetemista korukban találkoztak az Exeteri Művészeti Egyetemen, ám kapcsolatuk korántsem indult fényesen. Donwood egy interjúban azt nyilatkozta, első ránézésre nagyon nem szimpatizált a fiatal, szétcsúszott figurának tűnő Yorke-kal, aztán idővel rájött, hogy sokkal több közös van bennük, mint azt gondolná.

“Tudtam, hogy vagy nagyon fogom utálni ezt a csávót, vagy annyira jól tudunk majd együttműködni, hogy életünk végéig közösen dolgozunk majd”

– mesélte Donwood.

Szerencsére a két opció közül az utóbbi következett be, és az 1994-es My Iron Lung című lemez borítójának tervezése óta nemcsak az összes Radiohead album arculatát ő tervezte, de Thom Yorke szóló lemezeit is.

Míg az első közös munka egészen visszafogottnak bizonyult – az albumon utcán várakozó emberek lábai láthatók, kissé elmosódva, zavarosan –, addig a 2000-ben megjelent Kid A című korong borítója már sokkal merészebbre sikerült. Donwood akkor első dizájnként egy teljes, hegyvidéki tájakat ábrázoló sorozatot készített, második opcióként pedig mutáns medvéket ábrázoló grafikát, azóta pedig a legkülönfélébb grafikákat készítette el az együttes számára. Nem csoda, hogy Donwood és a Radiohead neve teljesen összeforrt.

A grafikusművész olyannyira beágyazta magát a zeneiparba, hogy 2006-ban egy saját, független lemezkiadót is létrehozott egy producerrel karöltve, ez lett a Six Inch Records. Sajnos a kiadó csak három évig működött, de a történetet ismerve felmerül a kérdés, vajon nem volt-e ez egy tudatos cselekedet. A három év alatt ugyanis összesen három albumot adtak ki, mindegyiket háromszázharminchárom példányban, amelyekhez különböző eseményeket is csatoltak. Bár Donwood mindenhol azt nyilatkozta, hogy a vállalkozás életképtelen volt, miután ezeket a lemezeket eladták, az sem kizárt, hogy egy művészi koncepció volt az egész.

A legtöbb lemezborító különlegessége abban rejlik, hogy a rajzokat, grafikákat, festményeket nemcsak Donwood készítette, hanem gyakran Yorke is hozzájárult a végeredményhez. Az OK Computer című korong borítójánál például ez volt a helyzet – Donwood rajzolt, míg az együttes sokoldalú frontembere számítógépen készített képeket tett hozzá.

A két művész közös munkája sosem úgy zajlott, mint egy átlagos arculattervezés. Yorke és Donwood között sosem volt meg az az alá-fölérendelt viszony, amit gyakran a megrendelők és a tervezők között láthatunk. Minden esetben olyannyira egymásra voltak hangolva és annyira hasonló elképzeléseik voltak, hogy szinte összeolvadtak a kettejük fejében kavargó gondolatok. Néhány évvel ezelőtt a frontember egy nyilatkozatában elmondta, a borítóknak sokkal nagyobb jelentőségük van annál, mint, hogy egyszerűen csak jól nézzenek ki. Az OK Computer-hez készült alkotásnál is többletjelentést kapott a rajz. “Valaki elad valami olyat, amit igazából nem is nagyon akar, ráadásul csak azért veszi fel a kedvesség álarcát, hogy ezt a valamit el tudja sózni. Ez a borító számomra ezt jelenti. Az összes albumborító megmutat valamit, olyan fontos részleteket, amiket a dalokba már nem tudtam belepréselni, de mindenképp el akartam mondani” – mesélte Yorke.

Bár Donwoodnak sosem voltak zenei ambíciói, tényleg csak a véletlen és Thom Yorke barátsága sodorta a zeneipar felé, mindig is nagy inspirációs forrást jelentett a számára. Ahogyan a 2000-es évek elején is mondta:

“Imádok más művészekkel együtt dolgozni. Bár nem értek a zenéhez, szeretem azt, ahogy beindítja a gondolataimat.”

A grafikus 2006 óta minden évben bemutatkozott egy-egy kiállítás keretén belül – többek között Londonban, Barcelonában, Amszterdamban, Rómában, San Franciscóban és Hollandiában is találkozhattak az alkotásaival a megrögzött Radiohead-rajongók. Ennek ellenére Donwood az elmúlt bő húsz év alatt mindig tartózkodott a rivaldafénytől. Nagyon ritkán ad interjút, Yorke-kal együtt is alig mutatkozik, és egy teljesen jelentéktelen, elhagyatott teremben dolgozik Somersetben, ami régen táncházi esteknek adott otthont, vagyis semmi köze nincs a művészeknek kialakított stúdiókhoz.

Ha végignézzük a Radiohead számára készített albumait, láthatjuk, hogy Donwood szinte minden alkalommal más technikát használt a borítók elkészítéséhez. Mivel alapvetően festőként és grafikusként dolgozik, rajzokból és grafikákból találunk legtöbbet, de nincs hiány a vegyes technikákból sem – kifejezeten szeret kísérletezni. A 2007-ben megjelent In Rainbows című lemezhez például maratást használt: fotókat készített, majd ezeket savas fürdőbe helyezte, így különböző színek jelentek meg a képek felszínén. “Tökéletesen illett a címhez. Nagyon színes lett, és mégsem annyira vidám, mint amikor az égen látunk egy szivárványt. Inkább olyan érzést nyújt, mint amikor egy pocsolyában, a koszos úton tűnik fel ez a természeti tünemény” – nyilatkozta az alkotó.

Az elmúlt huszonöt év lemezborító termése már igazán megérdemelte, hogy egy csokorba gyűjtsék őket, és így is lett. A There will be no quiet című könyv, minden oldala Donwood és a Radiohead kapcsolatáról szól, ráadásul nemcsak a kész munkákat találjuk meg benne, hanem olyan installációkat és terveket is, amelyek sosem vagy csak nagyon ritkán kerültek nyilvánosság elé. Radiohead-rajongóknak egyértelműen kötelező alapmű, de a kortárs művészetek kedvelőinek is igazi csemege.

könyv | stanley donwood | Anglia | grafika | radiohead

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!