Tízszer erősebben hat az agyra egy festmény, mint annak fotóváltozata

Egy eredeti festmény szemlélése tízszer olyan erősen stimulálja az agyat, mint amikor ugyanazt a képet nézik egy poszteren – állapították meg holland neurológusok a hágai Mauritshuis múzeum kutatásában.

Johannes Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című festménye volt az egyik, amelyet önkéntesek megnéztek a hágai Mauritshuis múzeumban, miközben neurológusok tanulmányozták a szemmozgásukat, illetve az agyműködésüket elektroenkefalográfia (EEG) segítségével. Az eredményt sejtettük, mégis meghökkentő:

a kutatók megállapították, hogy tízszer olyan erősen stimulálja az agyat az eredeti kép, mint az ugyanarról készült poszter.

A „Leány” vonzerejének titka – írja a múzeum – szintén egy egyedülálló neurológiai jelenségen alapul: más festményekkel ellentétben „elbűvöli” a nézőt, egy „tartós figyelmi körben”, vagyis, ahogy a lenti képen is látható, a tekintet körbe-körbe jár egy háromszög mentén. Másfelől hasonlóan erős hatást ér el a további négy vizsgált festmény (még egy Vermeer, két Rembrandt, valamint egy Van Honthorst) is.

Ez az első alkalom, hogy a Mauritshuis ilyen típusú kutatást végzett a festményeiről. M

„A tízszeres szorzó óriási különbség, márpedig ez történik, ha egy valódi művet nézünk, és nem a reprodukcióját – idézi a Martine Gosselinket, a múzeum igazgatóját a Guardian. –

Szellemileg gazdagodunk, ha látjuk a dolgokat, akár tudatában vagyunk az eredetiségüknek, akár nem, mert kapcsolódásokat hozunk létre az agyunkban.”

Gosselink mindig is érezte a különbséget, de nagyjából egy éve felvetette a kollégáinak, hogy mindezt akár le is lehetne mérni. „És tessék, ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez igaz” – jegyezte meg.

A kutatást a Neurensics intézet vezette több neurológussal együttműködésben; 21 és 65 év közötti önkénteseket vizsgáltak, akik az említett öt festmény mellett ugyanazok poszter-változatát nézték meg.

„Ha tudni szeretnéd, mit gondolnak az emberek, jobb megmérni, mint megkérdezni őket. Ezek az eredmények rendkívüliek” – kommentálta a vizsgálatot Martin de Munnik, a Neurensics társalapítója.

A „Leány” hatása azért volt különösen erős, mert – ahogy az arcok nézésekor általában – a tekintet a szemet és a szájat kereste, ám azután átvándorolt a gyöngyre, majd onnan vissza a szemre, és így tovább – ez tehát a fent említett „tartós figyelmi kör”.

De a „Leány” nézőinél megállapítottak még egy különös dolgot: ilyenkor a megfigyelő agyának messze a legingereltebb területe az önérzetben, az önreflexióban és az epizodikus emlékekben részt vevő precuneus volt.

A múzeum teljes beszámolóját a kutatásról itt találod.

Ahogy egy korábbi kutatás megállapította, egy-egy múzeumlátogatás után az ember egy héten keresztül bizonyítottan körültekintőbb, empatikusabb és segítőkészebb, talán azért is, mert nem csak posztereket nézegetünk ott. És amilyen szerencsénk van, Budapesten számos jó kiállítás közül választhatunk, csak a közelmúltból érdemes megemlíteni a Light Art Museum Phantom Vision kiállítását vagy a Ludwig Múzeum Fordított tárgyak című tárlatát.

(Forrás: Guardian, Mauritshuis, fotók: Mauritshuis)

nagy sztori | múzeum | kutatás | kiállítás | festmény | művészet