Senki nem néz ugyanúgy egy falra, ha látta őket táncolni – Bandaloop a Müpában

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

A vízszintest függőlegesre cserélték. Táncoltak sziklafalon a Yosemite Nemzeti Parkban, 15. században épült katedrálisok oldalán, felhőkarcolókon, a Himalájában, a Dolomitokban, indiai erődökön, stadionokban. Lógnak, lebegnek, vízszintben táncolnak, és újradefiniálnak mindent, amit a táncról, a művészetről, a szabadságról, az emberi létről gondoltunk. Thomas Cavanagh-gal, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Müpában fellépő Bandaloop ügyvezetőjével beszélgettünk a világűrről, Budapestről és a Müpa csodálatos falairól.

A Bandaloop lassan harmincéves, 1991-ben alapította Amelia Rudolph a kaliforniai Oaklandben, egy kőhajításnyira San Franciscótól, és kettőre a Yosemite Nemzeti Parktól.

Saját megfogalmazásuk szerint „újraképzelték” a táncot, aktivizálták a köztereket, és az egész világon inspirálták a közönségüket. Nehéz vitatkozni velük, és nem is kell.

Hozzátehetjük még azt is, hogy létrehoztak egy zsánert, de legalábbis globális trenddé tették. A koncepció már sokkal korábban is létezett – a harmincas-negyvenes években Olaszországban alkották meg a műfajt –, de igazán életképes organizmussá a Bandaloop égisze alatt fejlődött. Az elmúlt huszonhét évben milliók nézték gravitációt megszégyenítő mutatványaikat a világ huszonkét országában, Európától Amerikán át Ázsiáig.

– "San Franciscóban volt a világ első mászóterme, a City Rock – eleveníti fel a kezdeteket Thomas Cavanagh –, a tulajdonos ismerte Ameliát, és kölcsönadta neki a termet, hogy gyakorolhassunk. Akkoriban még főleg hegymászók alkották a csoportot, ma ez már másképpen van: modern táncosok jelentkeznek hozzánk, akik aztán megtanulnak vertikálisan mozogni. Amelia mászott, és a kezdeti inspiráció pontosan az volt, hogy megmutassa, milyen szép a mászás és a természet összhangja, és a test szépsége mászás közben."

"Én már soha nem tudok úgy ránézni egy épület falára, hogy ne képzeljem oda egy produkciónkat. De úgy érzem, hogy ez mindenkire igaz, aki látott minket." Thomas Cavanagh

Tavaly októberben jártak először Budapesten. Thomas Cavanagh vezetésével akkor a főváros terepszemléje után a Kálvin téri üvegfalú irodaépületet választották ki egy előadás helyszínéül. A szavak nem igazán tesznek igazságot a Bandalooppal, olyasmi, mintha azt próbálnánk elmagyarázni, hogyan is néz ki pontosan egy elefánt. Talán sikerülne egy felületes képet átadnunk, de az még mindig messze lenne a valóságtól.

Cavanagh 1997 óta dolgozik a csoporttal, Budapestre egy müpás terepszemle miatt ugrott be. A magyar főváros után Svédországba repül, ahol a csapat még sosem járt. Onnan Münchenbe utazik, ahol egy olyan előadásról fog tárgyalni, ami négy év előkészületet igényel, és amit csak 2022-ben fognak bemutatni.

– "Aztán vannak olyan előadások is, amik gyorsabban elkészülnek – mondja Cavanagh. – Szeptemberben például a kínai Csungkingban voltunk, ahol a szervezők öt héttel a tervezett előadás időpontja előtt hívtak fel minket. Azt is megcsináltuk. Aztán az olyan előadások, amilyenek itt lesznek a Müpában, sokkal több szervezést igényelnek. Ezt az előadást egyébként nagyon várom, mert a Müpának egészen csodálatosak a falai."

Cavanagh kedvenc helyszínei közé a hegységek tartoznak, elsősorban a Dolomitok Olaszországban. Az épületek közül a katedrálisokat kedveli, mert az emberi kultúra mágikus helyszíneinek tartja, és a felhőkarcolók is közel állnak a szívéhez. Ha választhatna egy helyszínt, ahol még nem volt, az a Nemzetközi Űrállomás lenne.

– "Ott nincs gravitáció, az igaz, de éppen ettől lenne izgalmas a dolog. A másik nagyon álmom Oroszország, ahol még sosem jártunk. De már tervben van egy moszkvai látogatás."

A Bandaloop 2019 áprilisában legújabb, Strings című előadásukkal érkezik a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. A produkciót a Londonban élő zeneszerzővel és dj-vel, Gabriel Prokofjevvel – a legendás orosz komponista-zongoraművész, Prokofjev unokájával – hozták létre, és az előadás egyik főszereplője maga a kötél, amely nemcsak a szó fizikai, hanem metaforikus értelmében is a kapcsolatok, az összetartozás, a szakítás, a megfékezés és a felszabadítás megjelenítője.

Az előadás ugyan még odébb van, a jegyek azonban már kaphatók a Müpa oldalán.

amelie rudolph | vertikális tánc | thomas cavanagh | előadás | strings | nagy sztori