Magyar vonósok kísérik az ünnepelt zenészt a Müpa egyik legjobban várt koncertjén

Bejnamin Clementine ünnepelt dalszerző-előadó, a barokkos hangszerelésű művészi popzene mestere. Október végén harmadszor lép fel Magyarországon.

Legutóbbi, Müpában tartott telt házas koncertje óta két lemeze is megjelent, a legfrissebb tavaly év végén, több mint öt év szünet után. Az újfent remek album mellett feleségével, Flo Morrissey-vel is jelentetett meg közös kiadványt az elmúlt években. A kiváló alapanyagon túl mostani koncertjét az teszi végképp egyedivé, hogy a zongorista-énekest egy magyar zenészekből álló vonósötös kíséri a Müpa színpadán.

Benjamin Clementine története túl romantikusan hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig igaz. A ma már ünnepelt zenész és költő Észak-London egyik nyomorúságos negyedében nőtt fel. Szigorúan autodidakta módon képezte magát, sokat merített például az Antony & the Johnsons egy televíziós előadásából, és nagyjából ugyanebben az időben találkozott először Erik Satie zenéjével.

Utcáról a stúdióba

Huszadik születésnapja előtt Párizsba költözött, ahol utcai zenélésből tartotta fenn magát, a mese pedig innentől fordult át igazán tündérbe: az ifjú tehetséget kiszúrta egy ügynök, aki összeismertette Clementine későbbi menedzserével. Debütáló albuma, az At Least for Now elnyerte az Egyesült Királyság rangos Mercury-díját, elsősorban a zseniális férfi hangjának köszönhetően, bár munkásságához hasonlóan a külseje sem a hétköznapi kategóriába sorolható; bohém, mégis vadul elegáns. Első lemezén mély, hangzatos énekhangján és merész, zongorás dallamain keresztül mesélte el saját történetét, feldolgozva a párizsi utcákon töltött időszakát, amikor még gyerekként elhagyta hazáját, hogy megtalálja az útját.

Dalaiban kezdettől a klasszikus zene, a kamarapop és rockopera keveredett kifinomultan, de a ghánai gyökerű zenész szerzeményeit a költői érzékenységű dalszövegek is kiemelték kortársai munkái közül.

A ma már Londonban élő zenész társaságban egy költő ritmusával beszél: elgondolkodtató, szelíd és tanulságos, ritmikus, de mesterkéltség nélküli partner. – Amikor nagyon fiatal voltam, a bátyámmal együtt jártunk a rászorulókat ellátó boltokba öltönyöket venni – meséli Clementine. – A ruhákkal kapcsolatban az a helyzet, hogy az emberek sajnos az alapján ítélnek meg, amit viselsz. Szóval, amikor öltönyt viseltünk, tiszteltek minket. Nagyon fiatalok voltunk, és ettől azt hitték, hogy idősebbek vagyunk."

Az öltözködés kiemelt topic Clementine életében: szívesen visel túlméretezett férfikabátokat a színpadon. – Amikor Párizsban éltem, turkálókban vásároltam ezeket a hatalmas kabátokat, mert nagyon fáztam. Aztán elkezdtem ezekben fellépni, mert biztonságban éreztem magam. És ezt soha nem is hagytam abba.

Második albumát, az I Tell A Fly-t így jellemzi: – Kihívás volt, hogy ne beszéljek többet magamról. A lemezen az elmozdulás és a másság fogalmait boncolgatja. Clementine drámai tenorja a legkülönfélébb stílusok keverékével találkozik a korongon, a Paris Cor Blimey című dal gyermekverses hangvételétől kezdve a színpadias Better Sorry Than A Safe című dalon át a kabarészerű God Save The Jungle-ig és a Phantom Of Aleppoville barokkos feldolgozásaiig igazi eklektikus dalgyűjtemény.

Az élet ismétli önmagát

– Semmi sem nehezebb, mint egy olyan dalt énekelni, ami igaz történetet mesél el; egy szomorú dalt, ami megtörtént eseményeken alapszik. Az emberek nem mindig veszik észre, hogy előadóként újra kell élned ezeket a nehéz pillanatokat. Az emlékek átrohannak az agyadon, és a múltadon kell gondolkodnod, illetve azon, hogy miért is írtad meg azt a dalt. Ilyenkor az összes érzelem visszatér.

Előadását magával ragadó, bársonyos baritonja teszi magnetikus hatásúvá. A mindig perfekt hangzás keresése jellemzi, ami tökéletesen igaz 2022 októberében megjelent harmadik albumára is, de az And I Have Been a korábbiakhoz hasonlóan ellenáll a kategorizálásnak. Tematikailag az élet gazdag szövevényességéről szól, annak elfogadásáról, hogy minden nap arra való, hogy tanuljunk belőle.

Ezen a koncerten magyar vonósötös kíséri, az est különleges, kihagyhatatlan alkalomnak ígérkezik.

zene | koncert | Benjamin Clementine | müpa

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!