Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Michelin-csillagos Costes április 20-ától átállt menükiszállításra. Megkóstoltam, milyen is a három fogásból álló, nagyjából 15 ezer forintos ételsor, és közben több tanulságot is levontam.
1.
Amikor a barátaimmal focizom kispályán, és amikor a Juventus és az Inter összecsap egymással az olasz bajnokság rangadóján, azt mindkét esetben labdarúgásnak hívják. A két szint között a különbség azonban hatalmas. Amikor én elkezdem a konyhámban összerakni a Costes menüjét, az is főzés, de én amatőr szinten vagyok, a Costes séfjei pedig a Bajnokok Ligájában játszanak. Soha nem vált számomra nyilvánvalóbbá ez a tény, mint akkor, amikor a kis zacskókban érkező ételeket kibontottam, és elkezdtem „főzni”.
2.
A háromfogásos menüsorral jól lehet lakni. Nagyon jól. A nyúlhoz (Párolt nyúl, “Escabeche” mártás és tavaszi zöldségek) annyi hús érkezett, hogy két emberre is elég lett volna, és a báránnyal (Roston sült nádudvari báránylapocka, újburgonya és rizseshús) ugyanez volt a helyzet.
3.
Otthon elfogyasztani egy Costes-menüt nem lesz ugyanaz, mint ugyanezt megtenni a Costes étteremben. Hiányzik az a színház, amit az étterembe járás jelent. Az, hogy a saját konyhámban a saját serpenyőmben melegítem a zsüt az egyenruhámmá vált melegítőmben, majd ülök le a nappaliban, és sorozatnézés közben lapátolom magamba a Coelho em Escabeche-t, nem ugyanaz, mint amikor az asztalomhoz sorban érkeznek ezek a fogások, amelyeket igazi mesteremberek állíttottak össze. Mindez nem a menü hibája, a jó éttermek atmoszféráját nem lehet becsomagolni, kiszállítani és otthon kinyitni – tulajdonképpen ezért is járunk éttermekbe.
4.
A menühöz ajándékba érkezett az étterem saját kenyere és vaja, illetve két apró és érzéki trüffel. Figyelmes gesztus, díjaztam.
5.
Vieira elkezdte, én befejeztem. Pusztán gasztronómiai szempontból nézve ez egy remek alkalom, hogy kicsit bepillantsunk a kulisszák mögé, hogyan is áll össze egy Michelin-csillagos étterem menüsora. A bárányhoz készült rizshez például kellett salottahagyma, fokhagyma, babérlevél, kakukkfű és alaplé (ezek mind érkeztek kis zacskókba porciózva), illetve még fehérbor. Ez volt a köret, ami nagyjából megfelel annak az energiának, amit az ember egy rizottó készítésébe tesz bele. és nyilván a take away menünél Miguel Rocha Vieiráék igyekeztek egyszerűsíteni, kicsit butítani a recepteket, hogy egy szimpla, polgári konyhában is el lehessen őket készíteni. Vagyis lenyűgöző, mennyi gondolkodás és technikai tudás megy bele ezekbe a fogásokba egy normális hétköznapon.
6.
Összességében érdemes kipróbálni a Costes menüsorát, ami sokszínű, kiemelkedő minőségű és sziporkázó. Teljes éttermi élményre értelemszerűen ne számítsunk, de azért egy kis Michelin-csillagos ragyogást képes becsempészni a karanténnapok végtelen egyhangúságába.
menü | costes restaurant | miguel rocha vieira | michelin-csillag | kiszállítás | étterem
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!