A Casa Mila mélygarázzsal és sok más innovációval épült meg 1911-ben, a népnyelv kőfejtőnek gúnyolta, de mára Barcelona egyik legnagyobb büszkesége lett.
1900-ban a Passeig de Gracia volt Barcelona legfontosabb sugárútja, színházakkal, mozikkal, éttermekkel, drága boltokkal, és nem utolsósorban gazdag polgárokkal, akik egymással versenyezve igyekeztek minél látványosabb házakat építtetni maguknak a kor legjobb tervezőivel. Így tett a textilmágnás Pere Milà is, aki a feleségével, Roser Segimonnal megvásárolt egy 1835 m²-es telket, majd az ott lévő kertes ház helyére egy nagyszabású épület megtervezését kérte Antoni Gaudítól.
Így született meg a Casa Mila, Gaudí utolsó lakóépülete, amely tökéletesen szemlélteti a sajátos, organikus stílusát, az innovatív gondolkodását, összegzése az életművének.
Az 1905-től 1912-ig tartó építkezést pénzügyi és törvényi problémák kísérték: Gaudí jóval átlépte a tervezett költségvetést, és nem törődött az építési előírásokkal. A ház nagyobb lett az engedélyezettnél, amiért a városháza százezer pesetára megbüntette Miláékat. Gaudíék pert indítottak, a bíróság pedig megállapította, hogy az épület műemlék jellegű, ezért nem kell szigorúan alkalmazkodnia a szabályokhoz. A Mila család 1911-ben beköltözött, egy évre rá pedig teljesen befejezték az épületet.
A korabeli lapokban karikatúrák jelentek meg a Casa Miláról, a városiak pedig hamar rásütötték a La Pedrera (kőfejtő) gúnynevet a sziklatömb-szerű külseje miatt. Barcelonában a mai napig is Pedrerának hívják a házat, még a hivatalos honlapjának is ez a címe.
Nincs más épület a világon – állítják –, amely ennyi funkciót szolgálna ki: látogatható turisztikai központ, kiállítások és konferenciák helyszíne, még mindig lakják bérlők, a földszintjén irodák és boltok vannak, és végül ez a La Pedrera Alapítvány központja is.
Különleges megoldások
A ház szinte kiviteli terv nélkül, egyszerű vázlatok alapján épült. Az acélvázas szerkezet elé függönyfalként húzták fel a kőburkolatot, lehetővé téve az erkélyek szabad formálását, és nagyobb ablakok nyitását.
Gyakorlatilag nincs egyenes vonal a homlokzaton, amelynek látványába Gaudí az erkélyek növényeit is belekomponálta. A sok görbületre panaszkodott is Segimon, mondván, nem tudja hová tenni a Steinway pianóját. Az építészt ez nem hatotta meg, annyit mondott csupán:
„Akkor inkább hegedüljön.”
Gaudí már akkor gondolt az autókra is, az alagsorban alakították ki a kor első mélygarázsát, amelynek esernyő alakú mintázata megjelenik a fölötte lévő belső udvaron is.
A két nagy belső udvar akkor jelentős újításnak számított, lényegesen jobb lett a lakások benapozottsága. Gaudí egy helyre csoportosította a szellőzőket és a vizesblokkot, és eleve áthelyezhető, elmozdítható válaszfalakat tervezett, hogy később rugalmasan alakítható legyen a beltér.
Még a bútorokat, ajtókat, ablakokat is az építész tervezte, rengeteg egyedi mérettel és formával.
A falakat stukkók és változatos témájú festmények díszítik, a mennyezet a homlokzathoz hasonlóan sehol sem egyenes, még a kilincsek és fogantyúk is egyediek.
Különleges a tetőterasz is: kerámia és csiszolatlan márvány borítja, a kémények megidézik a füstöt, de szoborszerű boszorkányűzők éppúgy díszítik, mint nonfiguratív plasztikák.
Segimon ellenérzései azonban áldozatokkal jártak: Gaudí halála után a tulajdonos a bútorok nagy részét kidobta, helyettük hagyományosokat szerzett, és több mint ötszáz négyzetméternyi felületen csupaszították le a mennyezetet.
Koncertek és új lakások
Az idő viszont Gaudít igazolta, a Casa Mila lehetőségeiből az elmúlt fél évszázadban kisebb átalakítások után aknázták ki a legtöbbet.
1953-ban Francisco Juan Barba Corsini tizenhárom lakást hozott létre a padlástérben, az első emeleten pedig négy, egyenként száz négyzetméteres lakást alakított ki.
Pere Mila özvegye, Roser Segimon itt halt meg 93 évesen, 1964-ben. Húsz évvel később a Casa Mila a Világörökség része lett, majd közel tízéves felújítási munkák után 1996-ban megnyitották a nagyközönség előtt.
Azóta rendeznek kiállításokat az épületben, nyaranta pedig dzsesszkoncerteket tartanak a tetőteraszon. Gaudí épülete elevenebb, mint valaha.
Ha pedig a Casa Mila után kicsit szétnéznél Barcelonában:
Homokos tengerpart, középkori óváros, lenyűgöző építészet, hétköznap esténként is telt házas tapasbárok, napi átlag hét óra napsütés, paella és seafood minden mennyiségben.
(Fotók: Flickr.com, Wikipedia)
dizájn | casa mila | la pedrera | építészet | barcelona | design
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Látványos vízparti fürdőház nyílik Európa egyik legélhetőbb városában
Olajmúzeum nyílt Szaúd-Arábiában, ahol a látogatás felér egy időutazással
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!