A hatvanas évek végén sem tűnt futurisztikusabbnak, mint ma.
A motoros kétkerekű a motorkerékpár, a négykerekű pedig az autó. Vannak ugyan több kerekű motorok és háromkerekű vagy több mint négykerekű autók, de azért az alaphelyzet ez. Persze minden korban vannak olyanok, akik nem fogadják el a fennálló rendet.
Így volt ezzel Thomas O. Summers és Alex Tremulis is: előbbi giroszkóprendszereket tervezett a haditengerészet számára, utóbbi pedig különböző autógyártóknál dolgozott, kettejük munkájának gyümölcse nem is lehetett más, mint egy autószerű, giroszkóp által stabilizált jármű – 1967-ben!
Aki a sztorit nem ismeri, az is láthatja, hogy a hasonló kétkerekű autók nem lepték el az utakat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a Gyro–X csak két futurista által egy műhelyben összeszerelt próbadarab volt: Summers és Tremulis mellett több befektető is bízott a projektben, mai árfolyamon több mint másfél milliárd forintnyi összeget invesztáltak a fejlesztésbe, de hiába: a Gyro Transport Systems 1970-ben csődbe ment.
A Gyro–X akkori észak-amerikai mércével rövidnek számított, mi a 4,7 métert azért nyugodtan nevezhetjük rendes autóhossznak, az alig több mint egyméteres szélessége viszont a többi autóhoz képest értelmezhetetlenül keskeny. Egy, a vezető mögé szerelt Mini-motor hajtotta, a stabilitásáról pedig az orr-rész vezetőhöz közeli felébe szerelt, több mint fél méter átmérőjű giroszkóp gondoskodott. Amikor a motor beindult, a kocsi két kerékre állt, és a támasztókerekei automatikusan behúzódtak. Az elv remek, a megvalósítás kezdetleges volt: utazósebességnél kellemetlenül billegett a karosszéria, a rendszer tökéletesítésére azonban nem volt idő és pénz, és talán akkoriban tudás sem.
Bár a kisebb lég- és gördülési ellenállású, az egyéni közlekedést segítő – egyszemélyes – autónak lehetett volna létjogosultsága, végül csak a prototípus készült el belőle. Egyedisége ellenére rossz sors jutott neki: a tulajdonosok váltották egymást, a Gyro–X-ből eltűnt a giroszkóp, kapott két ronda kereket hátra, hogy ne dőljön fel.
Végül – szerencsére – a Lane Motor Museumhoz került, ahol hat év alatt sikerült helyreállítani. A giroszkóp megalkotásában egy olasz cég segített, amely luxusjachtokba gyárt ilyeneket, hogy stabilan szeljék az óceánt. A Gyro–X végül tökéletesen újszerű és működőképes lett, néha meg is járatják – legfeljebb 50 km/h sebességgel, azt mondják, gyorsabb haladáshoz az egész autót át kellene tervezni –, a 2019-es Concorso d’Eleganza Villa d’Estén is ott volt, helyszíni tudósításunk egyik képén is szerepel.
Ez is érdekelhet:
https://roadster.hu/concorso-deleganza-villa-deste-2019/
(Fotók: Lane Motor Museum, Getty Images)
egyedi autó | oldtimer | kétkerekű autó | autós videó | veterán autó | gyro-x
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!