Nagyjából négy évszázaddal ezelőtt ünnepelték az első hálaadást, amelynek történelmi jelentősége vitathatatlan. Ráadásul a korszakból fennmaradtak írásos emlékek is, amelyek segítségével meg tudjuk idézni, milyen ételek készültek 1621-ben.
Négyszáz éves múlt
Napjainkban az Egyesült Államokban a hálaadás a családról, a barátokról, az egészségről és a jó ételekről szól. Ekkor mondanak köszönetet Istennek az amerikaiak mindazért a jóért, ami az elmúlt évben történt velük. 1621-ben azonban valójában a túlélést ünnepelték: az őslakos amerikaiak és a korai telepesek tulajdonképpen azért adtak hálát, hogy élhetnek és ételt tehetnek az asztalra.
Az első hálaadásról szóló beszámolót 1621 decemberében írta Edward Winslow. A férfi annak a száz embernek az egyike volt, aki az Újvilágba hajózott Angliából, és az első hálaadási ünnep előtt már egy éve az akkori gyarmaton tartózkodott. Ugyanabban az évben írta beszámolóját egy telep alapításáról William Bradford, aki a dokumentumban szintén említi a nagyszabású eseményt.
Őslakos szokás
A történészek többsége egyet ért abban, hogy az első hálaadás nagyjából három napig tartott, és valamikor szeptember és november között zajlott, tehát nem akkor, amikor ma ünneplik az Egyesült Államokban. Ennek oka, hogy az ünnep a sikeres szüretért is hálát adott. A History.com szerint az eseményen nagyjából ötven telepes és a Pokanoket Wampanoag törzs mintegy kilencven tagja is részt vett.
Egyes feltételezések szerint a hálaadás az őslakosok egyik tradíciójából alakult ki, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ennek hagyománya mindkét kultúrában elterjedt szokás volt: a telepesek minden étkezés előtt hálát adtak az ételért, ami az asztalra került, az őslakosok pedig a sikeres vadászatért, minden leszedett bogyóért vagy kifogott halért köszönetet mondtak.
Ez került az asztalra
Napjainkban nincs hálaadás sült pulyka nélkül, 1621-ben azonban egészen másként ünnepeltek.
A gasztrotörténészek szerint bőséges volt a kínálat a tenger gyümölcseiből, emellett vadhúsokat fogyasztottak.
Szintén az asztalra kerültek a jól termő friss zöldségek és gyümölcsök, például a káposzta, a póréhagyma, a saláta, a paszternák, a sütőtök és számos más gyökérzöldség.
Massachusettsben ezen szezonális gyümölcsök közül emelkedett ki az áfonya, valamint az őszre jellemző dió és gesztenye is, amely az idők folyamán az autentikus hálaadási menüsorok szerves részévé vált.
Ez is érdekelhet:
A New York-i metrón mindig történik valami említésre méltó: most például hálaadást ünnepeltek az egyik vagonban. Asztallal, pulykával, jókedvvel.
(Fotók: Getty Images, Unsplash)
történelem | pulyka | sült pulyka | amerika | gasztrotörténelem | nagy sztori
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!