Jørn Utzon dán építész számos munkája közül a Sydney-i Operaházzal írta be magát a történelembe.
Koppenhágában született 1918-ban egy hajóépítész fiaként, így először őt is a hajótervezés kezdte el érdekelni, de aztán figyelme inkább az építészet felé fordult. A Dán Királyi Képzőművészeti Akadémián tanulta ki a mesterséget, majd 1942-es diplomázása után csatlakozott a modernista Gunnar Asplund irodájához Stockholmban.
Az egész világból merített inspirációt
Asplund mellett különösen nagy hatást gyakoroltak rá Frank Lloyd Wright munkái is, 1949-ben pedig az a szerencse érte, hogy ösztöndíjat kapott, így az Egyesült Államokat bejárva a saját szemével is megnézhette példaképe épületeit, mielőtt tovább indult volna Mexikóba, amelynek ősi építészeti öröksége szintén mély nyomot hagyott benne.
Mint mondta, a Mexikóban töltött idő élete egyik legnagyobb építészeti élménye volt. Lenyűgözte, ahogyan a maják az ég felé építkeztek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.
Itt azonban még messze nem ért véget „anyaggyűjtő“ körútja: 1957-ben Kínába utazott, ahonnan a harmónia iránti vágyat vitte magával, majd Japánt is meglátogatta, ahol a belső és külső terek kölcsönhatásról tanult. Aztán még útba ejtette Indiát, mielőtt ugyanabban az évben Ausztráliába érkezett volna, ahol rögtön jelentkezett is a Sydney-i Operaház tervezésére kiírt pályázatra, amelyen 32 ország 233 építészével szállt versenybe.
Nagy meglepetés volt, amikor az akkor még ismeretlen, 38 éves dán meg is nyerte a tervezést. Később a város jócskán megbánta ezt a döntést, utólag visszatekintve azonban úgy tűnik: mégis megérte a sok herce-hurca.
Formabontó modernizmus
A kikötőben elhelyezett, szoborszerű, íves épület radikálisan szakított a modernista építészetre jellemző kocka- és téglalapformákkal, de meghatározta azt is, ahogyan az emberek ma Sydney-re és Ausztráliára gondolnak.
Az épület 180 méter hosszú és 125 méter széles, legmagasabb pontja pedig 67 méter, ami egy 22 emeletes épületnek felel meg. Az anekdoták szerint a narancshámozás adta az ihletet a gömbből kihasított formákhoz, a valóság azonban ennél profánabb lehet, és úgy tűnik, a modell rakosgatása közben született a megoldás.
Nem volt minden zökkenőmentes
A folyamatok azonban nem mindig haladtak gördülékenyen, amiben nagy szerepe volt Utzon néhány nem túl szimpatikus húzásának:
például hosszú vakációkra ment döntő fordulópontokon, nem szívesen kért segítséget, és nem volt terve arra, hogyan támasztja majd alá az épületet, ugyanakkor más projekteket is vállalt, miközben az operaház építése elhúzódott.
Az alátámasztás miatt veszett össze egy életre a kivitelező mérnökkel, Ove Aruppal is, akinek nem volt hajlandó megfogadni a javaslatait, hogy használjanak teherbíró betont. A fennforgásoknak köszönhetően ’65-ben ráadásul a kormányzat is majdnem leállíttatta a költséges projektet, az új közmunkaügyi miniszter, Davis Hughes ugyanis megkérdőjelezte Utzon képességeit és megtagadta a kifizetését. A kormány százezer dollárral tartozott neki, de nem is csoda, hogy fel voltak háborodva, mert a projekt végül 1457 százalékkal haladta meg a tervezett költségvetést.
Utzon akkor abbahagyta a projektet, amit így egy ausztrál építészcég fejezett be, elhagyta az országot és soha többet nem is tért vissza, igaz, nem is hívták, még az 1973-as megnyitóra sem, ahol II. Erzsébet királynő is jelen volt. Kitették a Dán Építészszövetségből is, mert ott az volt az alapelv, hogy az ügyfélnek mindig igaza van.
Végül megérkezett az elismerés
Az élet azonban hamar kárpótolta őt: még a megnyitó évében megkapta az Ausztrál Királyi Építészintézet aranyérmét, 1998-ban a Freedom of Sydney elismeréssel jutalmazták, vagyis díszkísérettel léphetett volna be a városba, de nem élt ezzel a lehetőséggel. 2003-ban megkapta a Pritzker-díjat, halála előtt egy évvel, 2007-ben pedig a Világörökség részévé nyilvánították az Operaházat. Ezzel ő lett a második ember, aki még életében megkapta ezt az elismerést. Az első a brazil Oscar Niemeyer volt, aki 1956-ra Lucio Costa várostervezővel együtt a semmiből álmodta meg az ország új fővárosét, Brazíliavárost.
Sydney idén az egyik legnépszerűbb úti cél lesz, a tavalyi Év épülete pedig egy Sydney-i Operaház közelében található, zseniális panorámával rendelkező toronyház lett.
(Forrás: Daily Scandinavian, Smithsonian Magazine, Sydney Opera House, képek: Getty Images, Unsplash)
építészet | épület | Sydney-i Operaház | sydney | Jorn Utzon | nagy sztori
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Látványos vízparti fürdőház nyílik Európa egyik legélhetőbb városában
Olajmúzeum nyílt Szaúd-Arábiában, ahol a látogatás felér egy időutazással
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!