A Csendes-óceán és Guadalupe városa között húzódó Guadalupe-Nipomo-homokdűnék 1923-ban néhány hétre megteltek színészekkel, stábtagokkal és állatok ezreivel. Itt forgatta ugyanis Cecil B DeMille rendező a némafilmkorszak egyik legmonumentálisabb produkcióját, a Tízparancsolatot.
Így épült fel Egyiptom a Csendes-óceán partján
A filmet eredetileg Egyiptomban akarta felvenni, ám amikor a stúdióvezetők elvetették a költséges ötletet, DeMille úgy döntött, hogy ezen a kis partszakaszon teremti újjá az afrikai országot. A Union Sugar cukorgyártó cég a tulajdonában lévő földet tíz dollárért adta bérbe azzal a kikötéssel, hogy pontosan úgy hagyják el a dűnéket, ahogyan találták.
A rendező pedig hozzálátott, hogy felépíttesse az addigi legnagyobb filmdíszletet, amelyet az Art Deco mestereként ismert francia Paul Iribe álmodott meg.
A fő díszletelem egy hatalmas egyiptomi templom volt, amelyen az egyiptomi motívumok az 1920-as évek szecessziós esztétikájával keveredtek. A nagyjából 37 méter magas és 220 méter széles építményt huszonegy, többszáz mázsás gipszszfinx szegélyezte. Mindemellett épült egy sátorváros is a szereplőknek és a stáb tagjainak a forgatás idejére, ahol utcatáblák is voltak, és non-stop étkezde várta az éhes filmeseket.
Aztán kezdődtek a problémák
Amikor azonban a forgatás véget ért, DeMille rájött, hogy nem is olyan egyszerű beváltania a Union Sugarnak tett ígéretét, amely szerint nem hagy semmilyen nyomot a helyszínen.
Bár a díszletdarabok és kellékek egy részét a helyiek elvitték kerti dísznek és egyéb célokra (két szfinxfej egy közeli golfpályán kötött ki, az egyik szekér pedig egy használtautó-alkatrész-kereskedőhöz került),
a templom és sok szfinx ottmaradt, más holmikkal együtt. Ezeket túl drága lett volna visszavinni Los Angelesbe, DeMille azonban otthagyni sem akarta, na nem a környezeti aggodalmak miatt, mert ilyenek akkoriban nem nagyon vetődtek fel, hanem azért, mert túl értékesnek találta ahhoz, hogy esetleg rivális filmesek kaparintsák meg.
Így aztán egyszerűen úgy döntött, hogy minden maradványt betemettet a homokba.
Mintegy hatvan éven át pihentek a díszletek a dűnék alatt, mielőtt 1982-ben Peter Brosnan szabadúszó író-filmrendező fel nem figyelt DeMille 1959-es önéletrajzában arra a részre, ahol a rendező felidézi, hogy valóban betemették a tárgyakat:
Ha ezer év múlva régészek leásnak Guadalupe homokjába, remélem, nem rohannak a sajtóhoz a fantasztikus hírrel, hogy az egyiptomi civilizáció egész Észak-Amerikáig terjeszkedett. A szfinxeket, amiket ott találnak, mi temettük oda, miután végeztünk velük.“
Megjelentek az amatőr régészek
Brosnan akkor a fejébe vette, hogy kiássa az eltemetett várost, amelynek folyamatát a Cecil B DeMille elveszett városa című dokumentumfilmjében mutatta be. Először a templom építményén található lószobor egy részét találták meg, majd 1990-től már hivatásos régészekkel dolgoztak együtt, akik kiásták a templom homlokzatának hieroglifáit és a domborművek egy részét, valamint jelmezdarabokra is bukkantak, amelyeket a helyi Dunes Centerben állítottak ki.
Találtak emellett rengeteg palackot, amely egykor 7-12 százalékos alkoholtartalmú köhögés elleni szirupot tartalmazott. A szesztilalom idején ez adta az alkoholhoz való hozzáférés kevés legális módjának egyikét.
Brosnan szerint DeMille annyi műtárgyat ásott el a helyszínen, hogy az több múzeumot is megtölthetne. A dűne viszont közben gyors ütemben erodálódik, úgyhogy nemcsak a díszletdarabok, de maga a hely további sorsa is kérdéses.
Csodálatos dűnéket láthatunk viszont Spanyolországban és Angliában is, ahonnan csak egy karnyújtásnyira találjuk ezeket az izgalmas forgatási helyszíneket.
(Forrás: BBC, képek: Getty Images)
történet | forgatás | sivatag | kalifornia | dűne | Egyiptom
A Balaton kapuja: Kenese Bay Garden Resort & Conference Hotel
A szenvedély, az árulás és a túlvilág jelenik meg egyetlen, zsigerig ható kortárs darabban a Müpa színpadán
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!