Magamnak is aligha tudom elmagyarázni mi ez, de tegnap ismét megéreztem. Augusztus végének különös illata van.
Vidékről a fővárosba tartva, minimálisan lehúzott ablaknál érkezett meg tegnap. Fogta magát és bekúszott a kocsiba ez a semmivel sem összekeverhető illat, ami inkább egy érzés. Olyan volt, mintha tőrt forgatnának a szívemben, de közben ugyanazzal a kézzel simogatnák is. Ezt az ismerős kettősséget olyan tizenkét éves korom óta érzem. Ahogy az illatot is.
Az az érdekes, hogy rendre augusztus húsz után érkezik meg. Túlságosan élesen határoljuk el egymástól az évszakokat és gyerekkorból megmarad a három hónapos vakáció emléke és élménye. Így a nyár egyenlő a szabadsággal átitatott júniussal, a kényelmes júliussal és az augusztussal, ami egy szempillantásnak tűnik, pedig ugyanúgy harmincegy napos. Mégis nagyobb rajta a felelősség, hiszen amint véget ér, már "csomagolhatjuk" is be a nyári emlékeinket és kisvártatva jön a karácsony, vége az évnek. Mondanám, hogy ne szaladjunk ennyire előre, de ez a helyzet, arról nem is beszélve, hogy ez a nyár és karácsony közötti intervallum is egyre rövidebbnek tűnik, holott a Gergely-naptár ugyanaz.
Szóval ott keringett az autóban ez a semmivel sem összekeverhető illat. Még köze sincs az avarhoz, de mégis van benne valami nyirkos-mohás aroma. Benne van a fák zöld lombjának tanítása, az útszéli virágok gyöngéd zöld illata, az aszfaltból sütő meleg, az útszéli dinnyeárusok optimizmusa. Szomorkás, mert benne van az elmúlás, mégis szeretetteli, mert hozza magával a közelgő ősz minden szépségét és változását. Hiába a tavasz az újjászületés ideje, a késő nyárból őszbe hajlás is hasonlóan elbűvölő lehet.
Amikor megéreztem az augusztus illatot, az összes nyári emlékem feltolult, száguldoztak a képek, zenék, emberek, beszélgetések, ízek, színek, fények. A hosszú 2020-as bezártság után egészen másképp értékelem a szabadságot, de azt hiszem, hogy az augusztus illatot is.
Most sokkal intenzívebben éreztem és kevésbé volt szívfájdító. Ezen a nyáron szembe kellett nézni sok mindennel és kevésbé épültek az élmények az illúziókra. Megtanultuk ezerszer megbecsülni mindazt ami közel van és nyitott szívvel várni azt, ami sokkal messzebb.
Örülök, hogy megtörtént és nem azt siratom, hogy vége lesz.
Ez is érdekelhet:
Úgy döntöttem, maradok. Pedig már mindenről az utazás, a felfedezés, az ismerős vagy ismeretlen messzi tájak jutnak eszembe.
(Illusztrációk: Getty Images)
szabadság vége | nyár vége | úton | nyár | augusztus
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Prágában minden utcasarok egy titkot rejt
Török vagy görög? Meglepően sokan elbuknak ezen a kvízen
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!