Budapest egyik elővárosának különös részén egyszerű, nagyon racionális villa épült öt éve. A Dér Architects jegyezte ház azóta is mutatós, ráadásul tökéletes állapotban van.
Mézeskalács utca, rengeteg zöld felület, a Villa D2-ben pedig egy kandalló, és letisztult, nyugalmat árasztó terek. De mielőtt betérnénk, feltétlenül beszélnünk kell a környezetről is.
A Budapesttől északra fekvő terület egykor a Károlyi-birtok része volt, később államosították, és egy hatalmas, 45 hektáros zárt területen raktárbázist hoztak létre, rövid ideig laktanyaként is működött. Még később 250 közművesített telekre osztották fel a nyaralóövezetnek is beillő ligetes, fás területet.
Igen ám, de kezdetben a szabályozás talán túlzottan is megengedő volt, mindenki a maga ízlésének megfelelő házat épített, többnyire minőségi, de nem egységes formavilágú és anyaghasználatú épületeket. Ez volt az egyik oka, hogy a Villa D2 inkább minimál stílusú lett, de a tervező Dér Architects korábbi kapcsolódó munkáiból is ez következett.
A stúdió még 1999-ben tervezte a Vígszínházzal szembeni Szeráj török étterem építészetét, belsőépítészetét, majd nyolc-kilenc évvel később újabb megbízást kapott az akkori megrendelőktől két nagyméretű villa tervezésére. A kapcsolat tehát megmaradt, tőlük érkezett a Mézeskalács utcai felkérés is.
„A megrendelő a korábbi házaik terjengősségét szerette volna elhagyni, ezért egy nagyon racionális, egyszerű házat kért
– emlékezett Répás Ferenc, a stúdió egyik alapítója. – Műszakilag nagyon jól sikerült összerakni, nem egész egy hónapja fotóztuk a már ötéves épületet, amin az égvilágon semmi nyoma az elhasználódásnak.”
Az épület földszintje 93 négyzetméter, megtoldva egy 15 m²-es terasszal, az emelet pedig 43 m²-es. A funkcionális helyiségeken túl lent egy háló található, míg fentre két háló és egy fürdő jutott.
Jól átgondolt a kertkapcsolat: egyrészt a telek több mint 80 százaléka zöldfelület maradt, másrészt a közös tulajdonban lévő telek másik felére lehetne építeni egy ugyanekkora házat, ezért a keleti oldalra csak alárendelt helyiségeket nyitottak.
Vagyis ha a másik telekrész tulajdonosa később építkezne, akkor sem egymást néznék a teraszon ülő szomszédok.
Noha hangulati elemként a nappaliba beépítettek egy kandallót, ezt nem feltétlenül kell használni. A fűtésről hőszivattyúk gondoskodnak, a ház gépészete teljesen megfelel a mai gondolkodásmódnak, ami az ilyen kisebb épületeknél még nem volt igazán elterjedt öt éve – mondhatjuk tehát, hogy e tekintetben egy ütemmel megelőzte a korát.
Az eredendően látványtervekkel foglalkozó Répás számára ez az épület fontos tapasztalatot jelentett a tervekkel való folyamatos kommunikáció szempontjából.
„Rendkívül érdekes összevetni, hogy a látványtervek mennyire vannak összhangban a végeredménnyel
– jelenti ki Répás, aki a BME Építészmérnöki Karán szabadkézi rajzot, látványtervezést és tervezést tanít. – A külső és belső látványtervek erőteljesen segítik a tervezést. Dolgozunk külföldi megrendelőknek, akik többnyire a mi látványterveink alapján döntik el, melyik irányvonalat válasszák.”
A Villa D2 letisztultsága, műszaki színvonala, környezetbe simulása tehát jó példa lehet több szakterület számára is. Ám a nevéről még ejthetünk egy-két szót. A Dér Architects rendszeresen betű+szám kombinációval nevezi el a munkáit, aminek a megfejtése egyszerű: „a betű általában a megrendelő nevének első betűje, de néha a helyszínre utal, a szám pedig sorszám, esetleg házszám”.
Ez is érdekelhet:
Nem akármilyen körültekintéssel tervezték meg ezt a modern szárszói nyaralót, amelynek lakói több szinten is kapcsolatba léphetnek a természettel.
(Fotó: Jaksa Bálint)
dér architects | Villa D2 | répás ferenc | nyaraló | budapest | otthon
A Balaton kapuja: Kenese Bay Garden Resort & Conference Hotel
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!