Az ét-, a tej- és a fehér csokoládé, valamint a ritkán használt, de annál finomabb szőke csokoládé mellett körülbelül két éve megjelent egy trónbitorló új szereplő, ráadásul egy váratlan árnyalatban. Az ízélmény voltaképpen annyira nem is extra, mint ígérik, a szín viszont gyönyörű pasztellrózsaszín. Hogy született meg a ruby?
Szépen lassan szivárgott be hozzánk a ruby csokoládé – az üzletek polcain megjelent a KitKat rózsaszín változata, majd most nyáron a Magnum jégkrémek között is találni ruby bevonatú verziót. Egyáltalán csokoládéról beszélünk, vagy valami hibrid, színezett bevonóról?
Említettük a szőke csokoládét, mely egy kicsit előbb született, mint púder színű társa, de a komplett történethez muszáj mesélni róla is egy kicsit. Gyakorlatilag két olyan márka egymásra licitálásáról van szó, amelyek nagyon magas minőségű csokoládékkal látják el az egész gurmévilágot.
A francia Valrhona cég néhány évvel ezelőtt, állítólag egy véletlen hiba folytán talált rá a szőke csokoládéra.
A legenda szerint tűzön felejtették a fehér csokoládét, és így született meg az úgynevezett dulcey, amely már nevében is jelöli a karamellát.
A lényege, hogy a kizárólag kakaóvajból, cukorból és tejből készített fehér csokoládét lassan és hosszú ideig hőkezelik, a cukor elkezd karamellizálódni, és gyönyörű, szőkés színt kap a massza.
Az íze pedig még a színnél is vonzóbb, a karamella és a csoki rajongói egyszerre érezhetik a két aromát. Tehát a Valrhona megalkotta a dulcey-t, amely azonban nem kapott akkora visszhangot, mint a nagy múltú belga Callebaut fejlesztése, a rózsaszín ruby.
Tudni kell, hogy az extravagáns szín csak egy átlagos, laikus csokifogyasztónak akkora szenzáció, mert aki a kakaóbabokkal foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy alapvetően nyersen, minden feldolgozási fázis előtt a kakaó egy lilás növény.
Ez a lila csak a fermentálás folyamata jóvoltából sötétedik barnává.
A ruby a kakaóbab fajtájáról kapta a nevét, és bár a receptúra és a készítési folyamat Barry Callebaut titka, sokan azt feltételezik, a fermentáció kimarad a készítésből, ezért a szépséges szín és a gyümölcsös ízvilág. A rubytól ugyanis valami pimaszabbat várnánk, amit meg is kapunk, mert a pasztellrózsaszín árnyalatú csokoládé egy kicsit savanykásabb.
2017-ben volt a ruby premierje, úgy mutatták be, mint egy világszenzációt, egy igazi gasztronómiai revelációt, egy új csokoládéfajtát a meglévő ét-, a tej- és a fehér csokoládé mellé.
A helyzet az, hogy tényleg tekinthetjük exkluzívnak, mert tényleg meghökkentő a színe, és izgalmas a gyümölcsösebb ízvilága.
A divatos és gyönyörű francia desszertek méltó hozzávalója lehet, mert az árnyalattal remekül lehet játszani, ráadásul esetében szó sincs mesterséges színezőanyagokól.
Exkluzivitása fakadhat a ritkaságából is, hiszen a világ kakaótermelésének csak elenyésző százaléka az a bab, amiből a ruby készül.
Mi mégis azt gondoljuk, története, marketingje sokkal erősebb, mint maga az ízhatás, ami kellemes, de sokadik kóstolásra sem okozott akkora eufóriát, mint például a szőke csokoládé.
A Callebaut sokféle ruby pasztillát és tömböt árul, érdemes figyelni a hazai újhullámos cukrászdákat, néhányukban dolgoznak vele, de ha kereskedelmi forgalomban kapható terméknél kóstolnánk meg a világ "negyedik típusú csokiját", akkor az említett KitKat, a Magnum, a Baci és a Costa kávézók ruby forrócsokija lehet a tesztalany.
Ez is érdekelhet:
Csak annyit mondunk: Zsutella.
(Fotók: Unsplash, Barry-Callebaut.com, Lionsbread.com)
kakaóbab | ruby chocolate | csoki | marketing | ruby csoki | gurmé
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni
Manhattan lüktető energiáját mostantól bárki magán viselheti ennek az új kollekciónak köszönhetően
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!