Többféle Balaton-érzés létezik. De ez a legédesebb.
Forró az idő, csupán a megszokott mesebeli, hófehér Super Mario bárányfelhők takarják ki néha a napot. Az ablakokat tökig letekertük az autóban, ha lenne kílma, akkor sem kapcsolnánk be. Ezt érezni kell: az illatokat, a simogató menetszelet. Nem száguldunk, kiélvezzük minden pillanatát a kacskaringós útnak, nem tudunk betelni a tanúhegyek látványával.
Nem is tudom, melyik a legkedvesebb a szívemnek.
Szeretem a Hegyestűt, mert távolból olyan, mintha valaki hanyagul beleharapott volna a hegyoldalba.
Pedig csak a megszilárdult bazaltláva érdekes formája miatt ilyen, elvileg nem harapdálta senki, maximum az erózió. A Szent György-hegy valahogy egy mini Badacsony, ami pedig eleve A kis herceg kalapjára emlékeztet, mindig van egy különleges kötődésem hozzá. Fontos hely a Csobánc személyes emlékek miatt, és valamiért van egy érdekes ősi bölcsesség, ami belőle árad, pedig társai is ugyanúgy három-négymillió éve őrzik titkaikat. De valamiért nekem ő jelenti a nyugalmat. Egy elmerülő bálna hátát formázza a Tóti-hegy, és itt van még a másik kedvencem, Hegyesd is.
Ha a Csobánc a nagyöreg, akkor Hegyesd a virgonc, hetyke teremtés, aki játékosabb formájával kitűnik a sok tompább társa közül. Így haladunk közöttük, sorolva a nevüket, felülve az asszociációs játékra, hogy ki mit lát bele a formákba, mint a felhőknél.
Megpihenünk ebédre, valamelyik cseppet sem sietős vendéglőnél. Valahogy nem tud zavarni, ha hat fogásból három már elfogyott ,és akkor sem veszem észre, ha kicsit megkésve érkezik. Ez nem a metropolisz, nem leszünk elkergetve, hogy már más jönne a helyükre.
Senki sem siet.
A Csobánc, a Szent György-hegy, a Tóti-hegy, a Hegyestű, a Badacsony, a Gulács, a Haláp, a Hegyesd sem siet. Több millió éve itt élik a lassú mindennapjaikat, egymást nézve, kemény tél után enyhe tavaszt várva, élvezve a perzselő nyarakat, belesimulva az álomszép őszbe.
Ez is érdekelhet:
Nem akarták a kivitelezők, hogy az építmény konkuráljon a természettel, inkább azt szerették volna, ha kiegészítené a tájat.
(Fotók: Getty Images)
káli-medence | autózás | autóút | belföldi nyaralás | Balaton-felvidék | utazás
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!