Történelme nagyjából 30 ezer évre nyúlik vissza.
Hihetetlen, de igaz: palacsintát már 30 ezer évvel ezelőtt is készítettek, és az egyik legfontosabb ételnek tekintették az ősemberek.
Történelme a kőkorszakig nyúlik vissza, a bizonyítékok pedig nem megkövesedett palacsintadarabokból vagy barlangrajzokból származnak, hanem egyenesen a jégember, Ötzi gyomrából. Persze további leleteket is feltártak, amelyek között a kezdetleges palacsintához használt eszközök is megtalálhatók.
Ötzi maradványait még 1991-ben tárták fel az Olasz Alpokban, akkor derült ki, hogy a nolitikumban élő ősemberek valamilyen lepénykenyeret süthettek. A búza és a szénmaradványok arra engedtek következtetni, hogy az ételt nyílt tűzön sütötték. Mivel Ötzi gyomrában a maradványai fellelhetők voltak, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a palacsinta gyakran fogyasztott ételnek számított.
Az őskori palacsinták természetesen nem olyanok voltak, mint a maiak, hanem ízvilágukban sokkal szerényebbek, melyeket elsőként felforrósított, lapos szikladarabon süthették meg. Az elkészítéséhez használtak olyan eszközöket is, amelyek segítségével a búzát vagy más magokat porrá őrölhették, illetve vizet adagolhattak hozzá.
A mindössze két alapanyagot tartalmazó, gabonaőrleményből és vízből készült lepényszerű étel a túlélést jelenthette azokban az időkben, amikor a vadászatok kudarccal végződtek.
Később az ókori görögök és a rómaiak is szívesen fogyasztották a palacsinta akkori változatát. Míg előbbiek általában mézzel ízesítették, addig a rómaiak már juharszirupot is használtak.
A 15. században a királyi palotákban gyakran rózsavízzel, sherryvel, fűszerekkel és almával ízesítették, az Egyesült Államokba pedig a korai telepesek vitték el a receptjét. Akkoriban kukoricadarából és hajdinából készítették, így sokkal rusztikusabb, kiadósabb főétellé válhatott.
A palacsinta ma már világszerte az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb étel, amit valóban milliónyi módon el lehet készíteni.
Az első magyar nyelvű receptjét egy erdélyi fejedelem főszakácsa által írt szakácskönyv tartalmazza.
Édes napok
Délutáni kávézáshoz és teázáshoz el sem tudunk képzelni jobb kísérőt, mint egy roppanós tésztával és fantasztikusan lágy krémmel készült mille-feuille. Annak ellenére, hogy a desszert elkészítése ránézésre rendkívül bonyolult, ha a tésztát lecseréljük előre csomagolt, leveles változatra, máris nyert ügyünk van. Itt ütős variációkat mutatunk a franciák kedvenc pitéjére, a torták királynőjét pedig így készítsd el!
(Fotók: Pixabay)
nagy sztori | palacsinta | gasztronómia | történelem | gasztrotörténelem
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni
Manhattan lüktető energiáját mostantól bárki magán viselheti ennek az új kollekciónak köszönhetően
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!