Két román fiatal elhatározta, hogy összehasonlítják azt, ami nekik van és ami nekünk van: a román tengerpartot és a Balatont. Elég meglepő eredményre jutottak.
Andrei és Laura Pop IT-szektorban dolgozó román fiatalok, akik évek óta valamilyen egzotikus szigeten szeretik kipihenni az évet. A járványügyi helyzet miatt azonban úgy döntöttek, hogy a pálmafákat idén lecserélik a két legközelebb eső, népszerű turisztikai célpontra: a román tengerpartra és a magyarországi Balatonra. A fiatalok kifejezetten össze akarták hasonlítani a két nyaralóhelyszínt, a tapasztalataikat pedig a román Adevarul.ro-n írták meg, melyet a Filantropikum.hu fordított módosítások nélkül: mutatjuk is, mit láttak és tapasztaltak Popék országhatáron innen és túl.
A páros egy hetet töltött a Balatonnál, majd utána szintén egy hetet a román tengerparton, a Mamaián. Nagyon meglepő a végkövetkeztetés, ugyanis szerintük a két üdülőhelyet még csak
összehasonlítani sem érdemes
mivel
a Balatonon töltött hét nap maga volt a mennyország,
viszont a román tengerpartról nagyon keserű szájízzel távoztak.
Andrei így mesél a Balatonról:
„Először a Balatonnál voltunk egy július végi, augusztus eleji időszakban. A körülmények kiválóak voltak, a hotel minőségi szolgáltatásokat nyújtott, és az emberek figyelmessége is hozzájárult ahhoz, hogy remekül érezzük magunkat, meg ahhoz, is, hogy legközelebb is őket válasszuk. Az árak? Nem alacsonyak, de teljesen az észszerűség határain belül mozognak, főleg, ha az itthoni árakhoz hasonlítjuk.
Az ételek jók és frissek voltak, minőségi borokkal párosítva. Arról nem is beszélve, hogy minden makulátlanul tiszta volt. A hotel személyzete jól felkészült és segítőkész. Az egyikük még románul is elkezdett beszélni velünk, amikor megtudta, honnan jöttünk. Szinte nem tudtunk olyan kéréssel előállni, amit ne oldottak volna meg öt perc alatt.”
Andrei felesége, Laura szerint a magyarok
egy pocsolyából üdülőparadicsomot hoztak létre.
„A Balaton igazán egy kis tavacskának tűnik a mi tengerünk mellett. És ennek ellenére mégis milyen élet van ott… Otthon egy ehhez hasonló tónál valószínűleg csak az indák és gyomnövények sokasodnának, azaz hagynánk kárba veszni, de a magyarok egy igazi ékszerdobozt varázsoltak belőle.
Abba bele se merek gondolni, hogy milyen dolgokat lennének képesek kihozni egy olyan tengerparti részből, amint amilyen nekünk van.”
A hét nap Balaton után következett a román tengerpart. A páros finoman szólva nem volt elájulva a látottaktól.
„Gyerekkorom óta nem voltam a román tengerparton. Két évtizede még elég problémás volt elhagyni az ország határait, ráadásul az anyagi háttér sem volt ennyire biztos, mint manapság, ezért hát, a többi román családhoz hasonlóan mi is mindig a Fekete-tenger partját választottuk a nyaralás helyszínéül. Bevallom, volt bennem egyfajta nosztalgikus hangulat, és alig vártam, hogy újra azokat érezhessem át, amiket akkor, gyerekként. Csak hát, ahogy mondani szokták az idő telik, és az emlékek megszépülnek…”
„Már rögtön az első nap kellemetlen és nem várt meglepetésekkel kellett szembenéznünk. Szemét a parton és az utcákon, furcsa és kellemetlen szagok áradtak mindenhonnan, no meg zaj és hangos beszéd. Ahogyan leértünk a partra, egyből lesokkolt az élmény: a hely tele volt agyontetovált alvilági figurákkal meg persze a plasztikbaba nőikkel. A férfiak vedelték a sört, és a napraforgómag héját egyenesen és zavar nélkül a homokba köpködték. A nők pedig a hangos zenére kétes táncokat lejtettek »az úriembereknek«” – idézte fel Andrei.
„A második, vagy a harmadik nap lejárt szavatosságú, romlott ételt tettek elénk, hozzá sem tudtunk nyúlni. Mondtuk, hogy ez így nincs rendjén, és a Fogyasztóvédelemhez fogunk fordulni, de semmibe vették.
Szinte semmit sem tettek a turistákért, és szerintem egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy a minőséggel kellene megfogni őket, ha azt akarják, hogy legközelebb is visszatérjenek.
Persze nem örültek nekünk, hogy szólni mertünk a pocsék kajáért, de sajnos vannak, akik nem szólnak, és beérik az ilyen silány szolgáltatásokkal is. Pedig pénzt adtak érte.”
Ha már az áraknál tartunk, a fiatalok szerint Mamaia kissé drágának tűnt ahhoz képest, hogy nyugatabbra ugyanezért a pénzért milyen színvonalú szolgáltatásokat kaphatsz.
„Ezek az árak pont azoknak az uraknak vannak kitalálva, akikről az előbb meséltem a tengerparton. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy pont főszezonban voltunk, de ami még ennél is többet nyom a latba azok a rossz körülmények, a zaj, a hajnalig bömbölő »manele«. Mi biztos nem térünk vissza jövőre!”
Ez is érdekelhet:
(Forrás: Filantropikum)
tengerpart | magyar | manele | mamaia | pocsolya | balaton
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Ha eddig azt hitted, hogy Zágráb a legnagyobb horvát város, akkor tévedtél
Komoly korlátozásokat vezethetnek be a magyarok kedvelt kirándulóhelyén
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!


