Talán inkább Sportszeletet kellett volna írnunk... mindegy, a lényeg, hogy a norvégoknak is megvan a maga nemzeti édessége, ami olyannyira nélkülözhetetlen kelléke a messze földön híres természetjáró szenvedélyüknek, hogy mára a nemzeti identitásuk részévé vált. A ropogós ostya hódítását Amundsen felfedezései és a társadalmi változások is segítették.
Friluftsliv, azaz a „szabad ég alatti élettel” – ismerjük ezt a skandináv szokást, és innen a viszonylagos távolból is osztozunk a szemléletén. Ám úgy tűnik, ahhoz, hogy amikor csak tehessék, a természetet járják a norvégok, nekik is szükségük van egy üzemanyagra – és nem fosszilis tüzelőanyag, nem is a megújuló erőforrások valamelyike, még csak nem is a folyékony kenyér – hanem a Kvikk Lunsj, egy négyujjnyi, ropogós csokoládé.
„Túracsoki” (tursjokoladen), mondja az édesség szlogenje, ami mostanra a kirándulások szimbólumává vált.
Évente mintegy 60 millió darabot készítenek belőle, vagyis minden norvégra körülbelül 11 jut. Nemcsak egy ostyaszelet – kihagyhatatlan része minden norvég kirándulásnak, a nemzeti örökség része – írta a BBC.
Mint annyi más legenda, ez is egy baki után született. Maga a Kvikk Lunsj 1937-ben indult, de a története 45 évvel korábbra nyúlik vissza. Akkor történt, hogy a márka atyja, Johan Throne Holst fiatal üzletemberként kirándulni vitte egy német kollégáját, hogy megmutassa neki a norvég táj szépségét.
Igen ám, de eltévedtek az Oslo melletti erdőben, mire a német kolléga panaszkodni kezdett, hogy megmenthették volna a napjukat, ha van náluk csokoládé.
A megjegyzés Holst elevenjébe talált: két évvel később felvásárolta a Freia nevű kis csokoládéüzemet, majd Norvégia egyik legnagyobb márkájává fejlesztette.
Ugyanebben az időszakban Roald Amundsen felfedező lett az első ember, aki elérte a Déli-sarkot, 1911-ben. Amikor kiderült, hogy csokoládét vitt magával energiaforrásként, sok norvég követte a példáját.
Throne Holst – akinek a fülében még mindig visszhangzott a német kolléga rosszalló megjegyzése – egyből meglátta a lehetőséget, és megalkotta a tökéletes, ropogós, csokibevonatos kísérőt, amivel Amundsen (és a német útitársa) is elégedett lett volna.
Az első, étcsokoládés változat nem vált be, így szinte azonnal tejcsokoládéra cserélték, ami már hatalmas sikert aratott.
Sikerből szokás lett, ami mára hagyománnyá nemesült. A „Kvikk Lunsj-élmény” az ikonikus piros-sárga-zöld csomagolás feltépésével indul, odabent pedig a tejcsokoládéval bevont, gólya mintákkal díszített ostyaszelettel folytatódik.
Az ostya kevésbé édes, mint a nemzetközi márkák termékei általában, és afféle mini étkezésnek hat. A 88 éve piacon lévő terméket már a kezdetektől fogva úgy reklámozták, mint máshol a müzli– vagy energiaszeletet.
„Az első naptól fogva túracsoki volt”
– jelenti ki Garcia Gabrielsen márkamenedzser, kiemelve az első hirdetéseket, amelyek azt állították, hogy egy-egy csomag kalóriatartalma „egy tojásnak vagy két szelet vajaskenyérnek felel meg”. Gabrielsen a „tur” szónak nem egyszerűen túra jelentést tulajdonít: „Van benne valami, ami a norvégok lényének része: lassú és tudatos mozgás a szabadban. Nagyon különleges ennek egy ilyen lényegi vonásunk kísérőinek lenni.”
Magnus Helgerud történész szerint a Kvikk Lunsj a friluftslivvel járó rituálék egyike, amelynek nevét meghallva a legtöbb norvég előtt felidéződik valamelyik emlékezetesebb kirándulása, személyes élménye.
A csoki sikeréhez – Amundsen és a bosszús német mellett – hozzájárult az 1910-es és 20-as évek ipari fejlődése, a nyolcórás munkanap és a kéthetes fizetett szabadság bevezetése, illetve a norvégok ösztönzése, hogy a szabadidejüket töltsék a természetben.
A késő 1930-as évek hirdetései pirospozsgás anorákos férfiakat és nőket mutattak, amint kajakozás vagy síelés után élvezik a nasit, ami pont befér a zsebükbe. A második világháború után pedig a Kvikk Lunsj lassanként a norvég identitás részévé vált.
Bár a Kvikk Lunsj ízig-vérig norvég produktum, mégis árnyékot vetett a közelmúltbeli történetére az Angliában 1935-ben piacra dobott KitKat másolásának vádja. 1993-ban, miután a Freia a Kraft Foods tulajdonába került (ma az amerikai Mondelēz cégé) egy ország aggódott, hogy elveszítik-e a Freia nevet és módosítani kell-e a receptet.
Idén a KitKat belép a norvég piacra, de aggodalomra nincs ok. Lezárult ugyanis egy évtizedes jogi csatározás, amelynek eredményeképp a KitKat nem adhat el négyujjas szeletet Norvégiában, ahogyan Kvikk Lunsj sem forgalmazható külföldön. Ezért a KitKat a „Chunky” nevű, más formájú termékével lép be a norvég piacra.
(Forrás: BBC, fotók: Unsplash)
skandinávia | norvégia | nagy sztori | skandináv | kirándulás | csoki
A szemüveg, amiben önmagad lehetsz
Sportfotózás mobillal? Ezzel a Leica-kamerás Xiaomi-telefonnal bámulatos képeket lehet lőni
Ennyiért már lakást veszel: elszálltak a foci-vb-döntő jegyárai
Kiderült, hogyan szállítják a döntő helyszínére a vb-trófeát
Hatalmas botrány: Shakira miatt írja újra a foci legalapvetőbb szabályait a FIFA
6 remek program, ami biztosan feldobja a következő napokat
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!