Bútorszövetből készített könnyed és elegáns női ruhakölteményt a MERO

Különleges esten mutatta be a Solinfo Group és a MERO divatmárka Merő Péter exkluzív ruhakölteményét, amelyet Roche Bobois szövetből készített a tervező. A rendezvényt fotókiállítás is kísérte, majd a Roche Bobois Hungary bemutatótermében kialakult oldott hangulatban Péterrel beszélgettünk a divatról, mint önkifejezési eszközről, a női identitásról, és persze a rendhagyó ruhakompozícióról.

A múlt hét végén rendezett esemény középpontjában az egyedi tervezésű ruha és az arról készült fotósorozat állt. A kreatív munkát két alkotó jegyezte: Merő Péter, a MERO divatmárka egyik alapítója és tervezője, valamint Almási Jonathan Csaba fotós. Az est harmadik főszereplője maga a Roche Bobois volt, hiszen a ruha alapanyaga a híres francia dizájnmárka bútorszöveteiből készült. Péter elismerte, hogy a projekt kezdetén elakadt: „Úgy éreztem, nem tudtam pontosan, mire vállalkoztam." Erről is beszélgettünk vele, de először a divat identitásteremtő szerepét boncolgattuk.

Baloldalt Csaba, középen Péter; a második képen az ünnepelt ruhaköltemény

„Pont az az érdekes a divatban, az öltözködésben, hogy olykor ugyanaz a darab teljesen mást jelent akár egy hónapon belül. Ezt látom a ruháinkon is: lehet, hogy egy ruha ma a magabiztosságunkat fejezi ki, de egy hónap múlva már az érzékiségünket – és ez független a tervezői szándéktól.

A ruha megszületésében mindig van egy üzenet, de én ezt az üzenetet sosem szerettem szájba rágni. Éppen az az érdekes benne, hogy a viselője másképp értelmezheti.”

Tehát az az igazi, amikor a viselője hangolódik rá a ruha üzenetére, amikor számára válik önazonossá a darab. De milyen tervező szándék vezette Pétert a „Roche Bobois estélyi” elkészítésekor?

„A nagyon nehéz bútorszövetekből akartam készíteni egy olyan ruhát, amelyet könnyedség jár körül – magyarázta Péter. – Azért is használtunk tüllt, hogy ezzel légiessé, elegánssá tegyük, ami mind a formavilágban, mind az első benyomásban megjelenik. Szeretem a klasszikus dolgokat, azt az életérzést, amikor kicsit visszavágyunk a múltba.

Ezt a vágyakozást és a nőies forma kiemelését akartam megvalósítani, de ebben a legnagyobb ellentét maga az anyag volt.”

Gondolhatnánk, a monokróm színek használata is a múltba vágyásra utal, de nem így van: az enteriőrből indult ki a tervező, ugyanis a kiállítás helyszíne egy színpompás Mah Jong kanapé és annak környezete, ahonnan éppen ezzel a visszafogott színválasztással tűnik ki a ruha.

Főszerepben a modell - és Péter

De a könnyedség becsapós: ezeket az anyagokat arra gyártják, hogy évtizedeken át bírja a napi használatot, üljünk, feküdjünk rajtuk. Ez a szövet nehéz, vastag, ezért más a vasalása, az egész megmunkálás más gondolkodást követel:

„Tudtam előre, hogy ez más lesz, mégis meglepett, mennyire eltér a hétköznapi tapasztalataimtól.”

Kereskedelmi forgalomban nem lesz kapható a ruha, ez egy egyszeri performansz, mégis Péter számára az egyik legnagyobb tervezői öröm, mert semmi nem korlátozta az alkotói folyamatot. „Ezzel a ruhával nem tudsz beülni egy autóba, nem utazhatsz tömegközlekedéssel, vacsorához sem jó. Ez a ruha nem állná meg az életben a helyét, viszont pont emiatt semmi nem szabott határt a tervezői fantáziának.”

Ezzel a szabadsággal pedig rezonál a helyszín bútoraira is, amelyek modularitásukkal az egyéni igényeket hivatottak kiszolgálni. Közös érték a kézműves hagyományok tisztelete, az időtlenség, az egyediség és a személyre szabhatóság  is. Sokan tudatosan, önkifejezési eszközként öltözködnek; Péter idézi is Karl Lagerfeldet, aki szerint „amikor nem megy jól az életed, öltözködj nagyon jól”, mert az az egyedüli olyan pont, amit teljes mértékig te befolyásolsz.

„Az öltözködéssel igenis tudunk üzenni. Az első benyomásra nincs második lehetőség.

Manapság – folytatja Péter – rengeteg trend és roppant széles kínálat fut egyszerre, ami lehetőséget ad, hogy igazán önmagunkat válasszuk ki, a gyakorlatban viszont a közösségi média nyomása sokszor sztenderdizálja a szépséget.”

Pedig a divat kézenfekvő kommunikációs eszköz ahhoz, hogy elmeséljünk magunkról valamit, elmondjuk, kik vagyunk mi – csak alkalmazzuk tudatosan, jó ízléssel.

Az ezer arcú Nő – fotókiállítás

A kiállítás része egy hat fotóból álló sorozat is. A képek mindegyike egy-egy történetet mesél el, ahogyan a MERO ruhák is más-más hatást gyakorolnak a viselőikre.

„Igyekeztünk olyan hangulatokat megragadni, amelyek kiemelik a nőiességet, érzelmeket hordoznak – magyarázta Almási Jonathan Csaba. – Nem öncélúan kell a ruhákat hordani, vagy ha mégis, akkor tudni is kell viselni azokat. ”

A párosnak ez volt az első munkája, de nemcsak egymást inspirálták, hanem hatott rájuk a helyszín, a bemutatóterem kifinomult esztétikája, a bútorok és kiegészítők forma- és színvilága. A végső képeket több száz közül válogatták le.

A végeredmény egy nagyon egyedi, rengeteg ingert adó kiállítás lett, ami híven tükrözi a MERO divatmárka filozófiáját, miszerint minden ruha egy önkifejezési lehetőség. Egy MERO-ruha több puszta öltözködésnél: életérzés, amely lehetőséget ad a nőknek megélni a bennük rejlő sokféle identitást, és amelyben megjelenik az elegancia, a drámaiság és a történetmesélés ereje is.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Solinfo. Fotók: Kiss Bálint

design | MERO | tamogatott tartalom | roche bobois | ruha | dizájn