Steindl Máté majdnem tíz éve jár rendszeresen a kaliforniai nagyvárosba, és olyan klasztereit mutatja be a megapolisznak, amely távol esik a turisták népszerű desztinációitól. A Dugattyús Házban május elsejétől mindannyian megnézhetjük, milyen LA hétköznapi arca.
Steindl Máté szerint a kiállítás célja, hogy a néző ne csak egyszerű képeket lásson, hanem a rövid sztorikon és a kifejező képi energiákon keresztül érezze a Los Angeles-i utcák szagát. A fotók több éven át készültek, különböző helyszíneken, és többek között olyan témákat érintenek, mint az utcai kultúra, a low rider életérzés, vagy a Hollywood-i álmok beteljesülése és szertefoszlása.
– Mikor jártál először Los Angelesben és a kilenc év alatt, amíg oda látogattál, hogyan formálódott a kapcsolatod a várossal?
– 2016-ban voltam először három hetet Los Angelesben. Ekkor még nem tett rám igazán mély benyomást a város, mert ebbe rövid időbe annyi mindent akartam belepréselni, hogy egy nagy rohanás volt az egész út és nem tudtam igazán átszellemülni. Aztán nem sokkal később kaptam egy fizetős munkát, aminek hála három hónapig maradhattam. Ez az idő már elegendő volt ahhoz, hogy úgy érezzem, ott lakom.
Volt egy fix helyem, boltba jártam vásárolni, volt saját autóm, teljesen szabad voltam, sehova nem kellett rohannom, le tudtam lassulni és sikerült eggyé válnom a várossal. Bekapcsolódtam a helyi vérkeringésbe, tévét néztem, rádiót hallgattam, olyan éttermekben ettem és olyan helyekre jártam, ahova a turisták nem mennek, mert látszólag nem elég érdekesek ahhoz, hogy a rövid nyaralásból ezekre órákat pazaroljanak.
Persze ez teljesen érthető. Ki akarna középszerű helyeken enni vagy nem túl szép városrészekben sétálni?
Az autentikus élet esszenciáját rejtő helyeket nem is annyira egyszerű megtalálni úgy, hogy az útvonalat otthonról tervezed. Sokszor úgy indultam el, hogy nem tudtam, hova megyek, csak kanyarodtam abba az irányba, amelyik szimpatikusnak tűnt. Ezen kívül igyekeztem kapcsolatot építeni a helyiekkel és megismerni a szokásaikat. Ez nem volt nehéz, mert a legtöbben nagyon nyitottak és barátságosak. Így a kezdeti felszínes ismerettségünk a várossal, a második látogatás alkalmával egy csapásra mély szerelemmé transzformálódott. Innentől egy nem múló vágy gyúlt bennem az iránt, hogy minél több időt tölthessek itt. A következő években felfedeztem a város távolabbi vonzáskörzetét és más államokat is, de bármikor bármennyi időre megyek, a bázisom mindig LA-ben van.
– Rengeteg izgalmas város van az Egyesült Államokban és a világban is, miért éppen LA?
– Egyetértek és erre a kérdésre nehezen tudok ésszerű választ adni. Amikor először mentem, akkor hirtelen felindulásból vásároltam repülőjegyet. Talán azért, mert a filmekben olyan elérhetetlen világnak tűnt és rengeteg dolgot megtestesített, ami iránt vonzódok. Például a rap és hip-hop, a low rider kultúra, híres filmes helyszínek vagy a böhöm nagy benzinzabáló amerikai autók.
Ezek a megélt álmok és az a fajta szabadság érzet, ami itt áthatja a lelkemet, vegyítve a helyiek által a mindennapokba sugárzott pozitív attitűdjével, tökéletes egyvelegét alkotja mindannak, amit élni akarok.
– Hogyan jellemeznéd a saját fotográfiai mindsetedet, stílusodat?
– Abszolút a pillanat inspirál. Nem szeretem a beállított fotókat. Legtöbbször nem tudom, hogy aznap mit fogok fotózni. Az utóbbi 4-5 évben teljesen magával ragadott a retro vibe és nagyon sokat fotózok 20-30 éves filmes gépekkel. Míg kezdetben a tökéletesen éles és "sima" képekért rajongtam, addig ma már sokkal jobban lázba hoz egy szemcsésebb, akár kicsit elmosódott, sárgásabb árnyalatú fotó. A kiállításon és a könyvben is leginkább analóg és ilyen hangulatú képekkel fog találkozni a néző.
– Hány munkádat láthatja, aki elmegy a Dugattyúsházba?
– A tervek szerint 25 fizikai fotó lesz kiállítva és kizárólag a megnyitó napján lesz látható egy kb. 40-50 fotóból és talán néhány videóból álló vetítés.
steindl máté | fotográfia | kiállítás | dugattyús ház | nagy sztori | los angeles
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!