Az üres zsöllyék előtti színpadon, élőben előadott színdarab online közvetítése kényszer szülte, szokatlan megoldás – de nagyon jó.
Szerintem hús nélkül finom hús nélküli ételt kell készíteni, nem húst imitálót, az elektromos autót nem kell telepakolni drága és nehéz akksival, hanem a városban kell használni, ahol kétszáz kilométer hatótáv is elég, színházi előadást pedig nem tévén kell nézni, hanem a nézőtérről. Míg azonban a vírushelyzet nem, vagy csak nagyon áttételesen érinti a húsos kontra hús nélküli étkezés és a villanyautó-hatótáv témakörét, a színházat alapvetően: az ugyanis most nincs, illetve van, csak nézők nem mehetnek be, úgy pedig nem sok értelme van előadást tartani.
Biztos? Nem. Sőt.
Repertoárról levett előadásokat legfeljebb felvételről lehet megnézni, ez evidens, a sok száz vagy sok ezer kilométerre lévőket pedig akkor is nehéz, ha amúgy szabad az utazás, van tehát létjogosultsága a tévé- vagy videofelvételnek. Csak ugye filmen és színpadon másképp kell játszani, nem olyan a képi világ, visszhangos a beszéd…
Most viszont a színházba járás nem opció. A színház – sok másik területhez hasonlóan – a járvány kárvallottja, a színészeknek, a színházi munkatársaknak, színjátszóhelyeknek mindenféle támogatásra szükségük van, a nézőknek pedig – akiknek egy része szintén nehéz élethelyzetbe került – még fontosabb volna a kikapcsolódás, szórakozás, kultúra, az otthon töltött időt színesítő, értelmes elfoglaltság, mint békeidőben.
Ha valahogy mégis lehet most színházat csinálni, szabályosan, biztonságosan, azt érdemes megpróbálni. Az online közvetítés ilyen mód, ráadásul a technika fejlettebb, mint az archívumból előszedett, több évtizedes előadások felvételénél volt – talán jó is lehet ez, nemcsak pótlék.
A csütörtökön indult SzínházTV nemcsak színházi előadásokat streamel, hanem minél jobban próbálja megadni a színházi élményt. Minden csütörtökön 19 órakor kezdenek egyetlen darabbal, amelybe – későként – még húsz percig lehet becsatlakozni, vagy egy napig megnézni bármikor, az elejétől a végéig, egyszer. Ehhez jegyet kell venni négyezer forint körüli összegért, ami átlagos színházi jegyárnak számít, itt viszont akár az egész család együtt nézheti a darabot otthon, a tévén.
Már csak az a kérdés, milyen az élmény. Mivel egyelőre egy előadás volt, a minta kicsi, bár, ha úgy vesszük, a kínálat száz százalékát végignéztem. Ez Gogol: Egy őrült naplójá-t jelenti, Bodó Viktor rendezésében, Keresztes Tamás előadásában, díszletében és loopolásával. Óriási szerep, amelyet egy színészóriás, Darvas Iván játszott korábban – aki olyan szerencsés volt, hogy őt látta, minden bizonnyal ugyanúgy odalesz Keresztes alakításáért, mint aki előtt most elevenedik meg először Popriscsin egyre inkább széthulló figurája.
A 2016-ban bemutatott darab nagyszerűségéről nálam lényegesen jelentősebb színházi ismeretekkel rendelkező újságírók, színikritikusok áradoztak már, de azért itt az én véleményem is: teljes joggal. Jó, hogy Keresztesnek nem ez az egyetlen szerepe, mert ember nem hinné el, hogy valójában normális, annyira képes minden rezdülésével, mozdulatával, mimikájával, hangjával hozni a bomló elméjű csinovnyikot, ahogyan azt csak egy őrült tudhatja – vagy a közvélekedés szerint tőle nem túl távol álló zseni. Utóbbi jelző Keresztes Tamásra feltétlenül illik.
Ezt pedig nem a Jurányiban, hanem a saját nappalimban, a saját tévém előtt ülve éltem át, mert a többkamerás felvételi mód, a 99%-ban jó közvetítés, a 4K minőségű kép és a teljesen élvezhető hang nemcsak az általam korábban látott, régi színházi közvetítéseknél nyújtott jóval magasabb szintű élményt, de a katarzis is megvolt. Arra pedig most nagyon nagy a szükség.
Biztosan furcsa, és az okot ismerve nyomasztó is a megszokott színpadon, a sokadik előadáson nézők helyett kameráknak játszani, közvetlen visszacsatolás nélkül, a végén pedig egyszerűen lesétálni az öltözőbe, de véletlenül sem hiábavaló.
A színésznek – vagy más daraboknál: színészeknek – ez nehezebb, ám sajnos talán még jó darabig az egyetlen fellépési mód, és tudniuk kell, hogy hálás nézőik ugyanúgy vannak, csak még a leghátsó sornál is távolabb, a befektetett energia ugyanúgy megtérül, a tehetség ugyanúgy átüt, a színházi élmény pedig kicsit másképp, kicsit kényelmesebben, kicsit kötetlenebbül itt is megvan.
Jár a taps.
A SzínházTV repertoárja itt található, jegyvásárlás ugyanitt, online lehetséges. Az Egy őrült naplója c. előadás a Katona József Színház, az Orlai Produkció, a Füge Produkció és a MASZK Egyesület (Szeged) együttműködésével jött létre.
(Fotók: Takács Attila)
színházi közvetítés | gogol | jurányi ház | színház | keresztes tamás | egy őrült naplója
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Prágában minden utcasarok egy titkot rejt
Török vagy görög? Meglepően sokan elbuknak ezen a kvízen
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!