Zongoraszólókon, filmzenéken és izgalmas együttműködéseken át vezet a kortárs dzsessz egyik legszínesebb zenei egyéniségének útja.
Az örmény származású Tigran Hamasyan napjaink egyik legkeresettebb dzsessz-zongoristája valamint -zeneszerzője, akire a jövő Keith Jarrettjeként is szoktak hivatkozni. Zenei nyitottságát többek között Örményország sokszínűsége formálta, művei széles skálán mozognak átlépve zenei és kulturális határokat egyaránt. A népzene, a hard rock és a szakrális hangzás jól megfér együtt kreatív világában, melyben minden olyan hatás helyet kap, amely megérintette a lelkét.
Hamasyan kézműves családból származik, de alkotókedve először a zongorán mutatkozott meg, már hároméves korában. Édesapja a szovjet időkben az underground közösség tagjaként nagy rockrajongó volt, míg nagybátyja a jazz szeretetét táplálta belé, ő maga fiatalon már a metálért volt oda.
Tizenegy éves korában a jereváni jazzfesztiválon egy francia-örmény zongoristát annyira elbűvöltek az improvizációi, hogy néhány évvel később elkezdte őt különböző francia fesztiválokra hívni, a versenyek pedig ismertséget és szakmai kapcsolatokat hoztak neki. Később a szüleivel Los Angelesbe települt át, ahol tanulhatott, bekerült a zenei életbe, és tehetséges pályatársakkal játszott.
A rock iránti érdeklődése a harmadik nagylemezén, a 2009-es Red Hail-en érhető tetten, ezután viszont egyre nagyobb teret kaptak a munkáiban az örmény gyökerek: ezek a zenei hagyományok elevenednek meg a 2011-es Fable, a 2013-ad Shadow Theter és a 2015-ös Mockroot albumokon is, melynek bemutatójával magyarországi első koncertjén is nagy sikert aratott.
Felesége hatására ismerkedett meg az örmény egyházi zenével, és ezirányú kutatásainak egyik csúcsa a 2015-ös Luys i Luso című album, melyen az örmény népirtásra emlékező vallásos kórusműveket dolgozott fel.
Zenei kalandozásai során olyan sztárokkal dolgozott együtt mint az Arve Henriksent, Eivind Aarsetet és Jan Bangot magában foglaló kvartett, de készített felvételt Serj Tankiannel, a System Of A Down énekesével és az LV elektronikus tánczenei duóval is.
„A zene összes arcát szeretem" – mondta első magyarországi fellépése előtt a Fideliónak adott interjújában. –
Számomra sem a hard rock, sem a szakrális zene nem szélsőséges. Egyszerűen csak azt játszom, amit imádok.
Úgy véli, "ahhoz, hogy szabadok legyünk, a struktúrákkal kell foglalkoznunk. Az igazi szabadság érdekében vissza kell nyúlni az alapokhoz, a szabadság ellentétéhez, az önkorlátozáshoz".
Április végén jelent meg tizenegyedik saját lemeze, a StandArt, amelyen amerikai jazzsztenderdeket dolgoz fel váratlan csavarokkal az 1920-as és 1950-es évek közötti időszakból, többek közt Richard Rodgers, Charlie Parker, Jerome Kern és David Raskin remekei közül válogatva.
Európai turnéjának keretében május 20-án érkezik Budapestre, a Müpába, ahol 20 órától hallhatja a közönség személyes hangvételű, energikus dallamait triójának előadásában, Matt Brewer basszusgitárossal és Justin Brown dobossal.
Ez Hamasyan első olyan lemeze, amelyen a műfaj alaptételeinek számító kompozíciókhoz nyúl. A klasszikus zongorasztenderdeket rendhagyó ritmusok, állandó tempóváltások és itt-ott felbukkanó örmény folkmotívumok teszik izgalmasan újszerűvé, felejthetetlen világokba kalauzolva a nézőket. A koncertről bővebb információk a Müpa oldalán és az esemény Facebook-oldalán találhatók.
(Források: Müpa, Müpa blog, képek: Müpa)
müpa | Tigran Hamasyan | koncert | fúziós jazz | Rock | örmény
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!