A hétvégén véget ért a 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále. A több mint fél évig tartó kiállítást idén mintegy 300 ezer látogató kereste fel, noha a Központi Pavilon felújítás miatt nem nyitott ki. Bár néhány ország (Izrael, Oroszország, Venezuela, valamint Csehország és Szlovákia) nemzeti pavilonja különböző okok miatt zárva maradt, a kiállításon így is 66 ország vett részt, közülük négy – Azerbajdzsán, Omán, Katar és Togo – most először.
Az Intelligens. Natural. Artificial. Collective címmel megrendezett központi kiállítás főkurátora, Carlo Ratti kiemelte, hogy a Biennále igazi örökségét nem az azonnali népszerűség, hanem az határozza meg, ami maradandó lesz belőle: „Az idei téma arra ösztönöz minket, hogy mindenféle intelligenciát mozgósítsunk a klímaválsággal való szembenézés érdekében.
Az épített örökségünket hozzá kell igazítanunk az új környezeti feltételekhez, és ki kell javítanunk a közelmúlt hibáit. Ha ezek az elvek az elkövetkező években meggyökereznek a szakmában, akkor ez a Biennále sikeres lesz.”
Az azonnali kommunikáció korában a művek kiállítása már nem elég; olyan helyeket, kreatív ökoszisztémát kell létrehozni, ahol a legkülönbözőbb szakmák együttműködésének eredményeként új ismeretek születhetnek – tette hozzá.
A főkurátor javaslatára odaítélt Arany Oroszlán-életműdíjat az információs technológia és a kortárs ökofeminizmus amerikai kutatója, Donna Haraway kapta. Arany Oroszlán-emlékdíjjal ismerték el az olasz építész és teoretikus, Italo Rota (1953–2024) munkásságát. A legjobb nemzeti részvételért járó Arany Oroszlánt Bahrein projektje kapta. A legjobb nemzetközi részvételért járó díjat pedig a Canal Cafénak (Diller Scofidio + Renfro, Natural Systems Utilities, SODAI, Aaron Betsky, Davide Oldani) ítélte oda a nemzetközi zsűri.
A Magyar Pavilon idén egy speciális jelenséggel, az építészi pálya elhagyása és az ebből következő sikeres pályamegtalálás kérdésével foglalkozott. Pintér Márton kurátor és fiatal építészcsapata által összeállított Nincs itt semmi látnivaló. Exportáld a tudásod! című kiállítás tizenhárom magyar sikertörténetet mutatott be, olyan, építészként végzett neves alkotók munkásságába nyújtott betekintést, akik az építészeti tudásukat a tanult szakmájukon kívül vitték sikerre, és kamatoztatják ma is többek között feltalálóként, tudósként, zenészként, közéleti, kulturális és médiaszakemberként vagy egyetemi oktatóként.
A közös bennük, hogy pályájuk építészként indult, s végül rokonterületekre vagy egészen más terepre exportálták a megszerzett tudásukat. Míg az építészetet szigorú szabályok kötik, addig a sikertörténetek szereplői pályaképéből az olvasható ki, hogy pályamódosítással, új utakon járva hogyan lehet kreatív és innovatív megoldásokat találni. A kiállítók Bujdosó Attila, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs (Kaláka együttes), Győrffy Máté, Janesch Péter, Kelemen Csaba és Tompa Balázs (Kirowski), Losonczi Áron, Rubik Ernő, Pozsár Péter, Rajcsányi Balázs és Varsányi Pál (Play Dead), Regős Krisztina, Rimóczi Imre, Somlai-Fischer Ádám és családja, valamint Varga Judit voltak. A kiállítás a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kara és a Möbelkunst támogatásával valósult meg.
A magyar kiállításnak kedvező volt a nemzetközi szakmai fogadtatása.
„Az eddigi velencei építészeti szerepléseink közül az idei volt az egyik legsikeresebb. Több rangos építészeti és kulturális orgánum (Artibune, BauNetz, Architektura & Biznes, Venice Insider, Corriera della Sera) is a legjobbak közé választotta a kiállítást. Az innovatív és kreatív megoldásokra fókuszáló építészeti és design platform, a Stirworld a magyar kiállítást a Biennále egyik legradikálisabb és leginspiratívabb projektjeként mutatta be.
„A siker titka a figyelmet megragadó cím és az attraktív rendezés mellett a témaválasztásban rejlik, a pályaelhagyás és az építészi tudás konvertálhatósága ugyanis nem csupán magyar, hanem kurrens és világszerte tapasztalható jelenség” – összegezte Fabényi Julia nemzeti biztos, a kiállítást szervező Ludwig Múzeum igazgatója.
A kiállítás hazai elismerése, hogy a kiállítás kurátorát, Pintér Mártont a 2025. évi Média Építészeti Díja közönségdíj finalistái közé is beválasztották. Az idei Biennálénak még egy magyar résztvevője volt: a felújítás alatt álló Központi Pavilon homlokzatára a Constructing la Biennale projekt Barabási-Albert László (BarabasiLab) közreműködésével készült.
A Ludwig Múzeum a következő, 2027. évi Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában rendezendő kiállítás kurátori posztjára a pályázatot a főkurátor kinevezését és a központi téma meghirdetését követően fogja meghirdetni.
(Forrás: Ludwig Múzeum, fotók: Szabó Zsófia)
építészet | kiállítás | velencei biennálé | velence | magyar pavilon | nincs itt semmi látnivaló!
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Látványos vízparti fürdőház nyílik Európa egyik legélhetőbb városában
Olajmúzeum nyílt Szaúd-Arábiában, ahol a látogatás felér egy időutazással
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!