Ízlésekről fölösleges vitatkozni, úgyhogy nem szándékozom senkit sem meggyőzni, de azért elárulom: nálam az ősz a legszebb évszak. Igaz, a tavasz is benne van a legjobb négyben. A mögöttem hagyott két hónap viszont ráébresztett arra, hogy mennyire tudom szeretni a második helyezettet is.
Március közepén még alig fogtam fel, milyen napok, hetek, hónapok előtt állok. Tudomásul vettem a forgatókönyv kényszerű átírását, tettem a dolgom, éltem az életem, és vártam a végefőcímet. Igyekeztem betartani az előírásokat, és csak szükség esetén hagytam el az otthonomat. A hét csúcspontját általában az jelentette, ha érinthettem az aktuális karanténturné állomásait; a boltot, a pékséget, a postát és a gyógyszertárat. Nagyjából április derekán tetőzött nálam a járvány,
akkor éreztem át igazán, mennyi mindentől megfosztott az önként vállalt, négy fal közötti turnus.
Néhány nappal ezelőtt olyan energiákat szabadított fel bennem egy belvárosi séta, hogy teljesen hétköznapi dolgokat értékeltem át. Ráköszöntem a két hónapja nem látott Oktogonra, kissé sápadt arcomat mosolyogva fordítottam a cirógató napsugarak felé, fagyit nyalogatva élveztem az Andrássy úton lengedező fák illatát. Úgy bizony, illatát. Egészen furcsa élmény volt a megszokott kipufogóbűz helyett az érezhetően felfrissült budapesti levegőből szippantani.
Az elmúlt időszakban akárhányszor jártam az utcán, olyan érzésem volt, mintha egy hollandiai virágoskert ágyasai között lépdelnék, holott békeidőben az 5. és a 13. kerület viszonylag ritkán idézi Keukenhof tulipánjait.
A vírus szemét módon az utóbbi idők talán legszebb tavaszát vette el tőlünk. Most kivételesen nem kellett március végén havat lapátolnunk, és nem rúgta be hirtelen az ajtót a zimankót váltó kánikulai nyár sem, egy tankönyvbe illő átmenetet élhettünk volna át. Ha…
Rájöttem, rengeteg a bepótolni valóm. És nem az unásig koptatott bakancslistára felkarcolt tételek kipipálására gondolok, hanem azokra az átlagos dolgokra, amik tavaly ilyenkor természetesnek tűntek. Hazautazni a családhoz vidékre. Kiülni egy teraszos helyre a barátokkal. Futni egy kört a Margitszigeten. Palacsintázni a Rómain. Leteríteni a plédet a Városligetben. Figyelni a Bikás park kosárlabdázóit. Felsétálni a Citadellára. Kávézni a Pozsonyi úton. Hallgatni a hajókürtök hangját a Duna-parton. Játszani a Szabadság tér szökőkútjával. Megnézni a naplementét a Várból. Elbújni a Városmajor fáinak árnyékában. Beleszagolni a Normafa harapnivaló levegőjébe.
Úgy tűnik tehát, sűrű napjaim lesznek a következő forróságig. Egyáltalán nem bánom.
Ez is érdekelhet:
A népszerű író arról mesélt a Roadster felkérésére, mit szeret csinálni, ha útra kel, és mit nem.
(Fotók: Getty Images)
évszak | jegyzet | élmény | koronavírus | újrakezdés | gondolat
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Prágában minden utcasarok egy titkot rejt
Török vagy görög? Meglepően sokan elbuknak ezen a kvízen
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!