Lehet, hogy ez a világ talán utolsó igazi paradicsoma

Több mint harminc évvel ezelőtt Max Ammer akkori főbérlőjétől, egy háborús veterántól nyomot kapott Indonézia vizeinél elsüllyedt második világháborús repülőgépekről. A történelemrajongó holland a tipp hatására négy hónapos búvárexpedícióba kezdett, amelynek során szigetcsoportokat járt be, és útközben helyi halászokkal is konzultált. Számos csodás helyen megfordult, de az egyik különösen kiemelkedett: a Nyugat-Pápua tartományában található Raja Ampat.

A Korall-háromszög szívében megbújó Raja Ampat több mint négymillió hektáron terül el. Ezerötszáz szigetet foglal magában és ezerhatszáz halfajnak ad otthont, plusz a világ ismert korallfajainak mintegy hetvenöt százaléka található meg arrafelé.

A Föld leggazdagabb tengeri biodiverzitásának és viszonylag távoli elhelyezkedésének köszönhetően – ami amúgy lehetővé tette, hogy megússza a tömegturizmust – Raja Ampatot sokan csak "a Föld utolsó paradicsomaként" emlegetik.

A végtelenül gyönyörű hely sok száz dekoratív korallkerttel büszkélkedhet. A természet szépsége és a helyi közösségek iránti szeretete inspirálta Max Ammert, hogy 1994-ben megnyissa a Kri Eco Dive Resortot. Mindezt azért tette, hogy kiképezze a helyi búvárokat és bevonja az embereket az "érintetlen vízi világba".

Földünk egyik legsikeresebb természetvédelmi projektje

Raja Ampat nem mindig volt sikertörténet. "Körülbelül húsz évvel ezelőtt hanyatlásnak indult a szabályozatlan kereskedelmi halászat és a nem fenntartható szokások miatt" – mondja Meizani Irmadhiany, a Konservasi Indonesia vezető alelnöke és ügyvezető elnöke, példaként említve a cápauszony-leválasztást és a teknősök orvvadászatát.

Sok mindennek kellett történnie, hogy ez átforduljon.

2004-ben Raja Ampat bekerült a nyugat-pápua-i Bird's Head Seascape projektbe, amit a nemzetközi természetvédők és a helyi hatóságok támogatásával hoztak létre a tengeri védett területek kialakításáért. A kezdeményezés célja nem más, mint a tengeri erőforrások megőrzése, miközben élelmezési biztonságot és fenntartható gazdasági előnyöket biztosít a helyiek számára. "A projekt elindítása óta újraéledtek a halállományok, mintegy kilencven százalékkal csökkent az orvhalászat, helyreálltak a korallok, a helyi közösségek hosszú távú élelmiszer-ellátási és megélhetési biztonsága pedig jelentőset javult" – mondja Irmadhiany.

A siker másik kulcsát az jelentette, hogy a helyi közösségek aktív részeseivé váltak a természetvédelmnek. A parkok helyieket alkalmaznak a területek védelmére, megőrzik a tudást, és az értékeket, valamint olyan ősi hagyományokat is, mint például a "Sasit", amelynek keretében az ökoszisztémák helyreállításáért területeket különítenek el.

Fenntartható ökorezervátum

Marit Miners a ma már híresnek számító Misool Eco Resort és a Misool Alapítvány társalapítója. Utóbbi az egyik legjobb példa rá, hogy a lokális közösségek bevonása milyen fontos egy pénzügyileg és környezetvédelmi szempontból fenntartható üdülőhely létrehozásánál.

A Raja Ampathoz fűződő kapcsolata klasszikus szerelmi történetként kezdődött. Egy 2005-ös bangkoki utazása során találkozott későbbi férjével, Andrew Minersszel, aki a harmadik randevújukon meghívta őt Raja Ampatba búvárkodni. "Megváltoztatta az életemet" – meséli Miners.  "A korábbi tapasztalataimhoz képest semmihez sem hasonlított, bár kicsit csalódott voltam, amiért egyetlen élő cápát sem láttam."

Tiltott zóna

A biológiai sokféleség még nem heverte ki a kereskedelmi célú halászat által uralt sötét éveket – ez késztette a házaspárt arra, hogy 2005-ben létrehozzák a Misool Alapítványt és a Misool Resortot. Utóbbival anyagilag is támogatják a természetvédelmi munkát. Ezt követően megegyeztek a helyi közösségekkel, hogy a Misool tengeri rezervátumot "tilalmi zónává" alakítják át, ami azt jelenti, hogy a 300 ezer hektáros területen minden halászati és vadászati tevékenységet betiltanak. 2007 óta saját járőröket alkalmaznak a vizek felügyeletére.

Ami magát az üdülőhelyet illeti, a fenntarthatóság mindig is kiemelkedő helyen szerepelt az alapító okiratban. Napelemeket használnak, amelyek csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, az ivóvíz előállításához összegyűjtik az esővizet, a kertek bioélelmiszerekről gondoskodnak, továbbá összeszedik a szemetet és az óceánba került műanyagot, amelyet aztán újrahasznosításra értékesítenek.

Eközben a tengeri élőlények fokozatosan visszatértek, a gazdagabb víz alatti élet pedig egyre vonzóbbá vált a búvárok számára.

Az egészséges, élénk ökoszisztéma ugyanis csodálatos élményt ad a turistáknak, de a helyi lakosságnak is létfontosságú, mivel a megélhetésük a zátonyok gazdagságától függ.

A kötelezők

Lehetetlen kedvenc búvárhelyet választani a környéken, mert merülés közben a legtöbben csak ámulnak és azt hiszik, álmodják az egészet. A híres Cape Kri melletti Szardínia-zátonyról például úgy hallani, hogy "olyan sok hal van ott, hogy néha eltakarják a napfényt". Ugyancsak kihagyhatatlan az Ammer lányáról elnevezett Melissa's Garden, ami egy lenyűgözően szép, sekély korallzátony-fennsíknak ad otthont, illetve az Otdima, ami pedig egy keményebb korallzátony-fennsík. Raja Ampatban azért a víz felett is akadnak látivalók; szokatlan madárfajok, ritka növények, vad orchideák, sűrű mangrove-erdők, és kék lagúnák.

Az igazán autentikus Raja Ampat-élménycsomag részeként szinte kötelezően ajánlják, hogy a látogató nézzen szét egy faluban és töltsön el egy kis időt valamelyik iskolában, vagy étkezzen együtt a helyiekkel, mert az egyik legnagyobb vonzerőt az emberek jelentik. Talán beléjük is beleszeretnek, és soha többé nem akarnak hazamenni.

A tengerek és az óceánok számtalan kincset rejtenek. A vibráló korallzátonyok különlegesebbnél különlegesebb tengeri fajnak ad otthont, az emberek pedig még mindig nagyon keveset tudnak róluk. Szerencsére a sznorkelezés bepillantást enged ezekbe az ökoszisztémákba.

(Forrás: CNN, fotók: Getty Images)

zátony | búvárkodás | tenger | paradicsom | indonézia | nagy sztori