Az ikonikus Concorde-ot a „jövő repülőgépeként” hirdették, ám nem lett az.
Huszonhét éven éven át talán a legkülönösebb (sőt, a legkedveltebb) utasszállító repülőgépnek számított, de története során számos probléma kísérte, melyek miatt kivonták a forgalomból. Végül nem is pótolták.
Manapság ismét vannak tervek újabb szuperszonikus repülőgépek, illetve a repülést potenciálisan forradalmasító más, új típusú repülők legyártására, sőt a United légitársaság tizenöt darabra adott is le megrendelést, remélve, hogy 2029-re már repülhetnek velük.
Minden felcsendülő fanfár ellenére a 2200 km/órás sebességgel hasító Concorde annak idején nem volt egy különösebben kényelmes repülőgép.
Az utasok többet fizettek a jegyért, mintha egy hagyományos járat első osztályáért csengettek volna ki pénzt, csupán azért a kiváltságért, hogy néhány órát spóroljanak a repülési időből (a Concorde 1996-ban felállított rekordja máig a legjelentősebb: 2 óra 52 perc alatt tette meg a London-New York távot).
Státuszszimbólum
"A légiutas-kísérők imádtak rajta dolgozni, az utasok is szerettek vele repülni. Az ember tudatában volt annak, hogy egy nagyon kis csoporthoz tartozik, melynek tagjai kiváltságosnak érezték magukat azzal, hogy a Concorde-on utazhatnak" – mondta az ötszörös Concorde-utas Richard Quest, a CNN híres riportere.
Maga a gép kicsinek számított a mindössze száz ülőhelyével. A nagy, kényelmes ülés helyett irodai székekhez hasonló szűk ülésen szenvedték végig az utasok a távot, általában egy zajos kabinban és hát az ablakok sem tartoztak a méretes kategóriába. A törzs belseje körülbelül két és fél méter széles volt, a repülőgépet pedig két részre osztották, melyet középen a mosdó választott el.
Bár a két szekció gyakorlatilag ugyanúgy nézett ki, az egyiket első osztályként, a másikat business class-ként hirdették.
Elég sokan fizettek azért, hogy a státuszszimbólumnak mondható első szekcióban ülhessenek, ahol az ételek minősége és a felszolgálás stílusa is a prémium szintet képviselte. Az utasok gyakran aláírt igazolást kaptak repülésük bizonyítékaként, amivel később ismerőseik körében büszkélkedhettek.
Felemelkedés és bukás
A szuperszonikus korszak hajnala közvetlenül a második világháború befejezése után, 1947. október 14-ére datálódik. Ezen a napon Chuck Yeager a Mojave-sivatag fölött egy rakétameghajtású kísérleti Bell X-1-essel vízszintes repülésben átlépte a hangsebességet – ő volt az első az emberiség történetében, aki ilyet tett.
1961-ben aztán az első utasszállító repülőgépnek (egy Douglas DC-8-asnak) is sikerült hasonló bravúrt bemutatnia egy tesztrepülésen. Az első menetrendszerű Concorde-járatot az Air France és a British Airways indította 1976. január 21-én.
A fülsiketítő hangrobbanás hatásai miatt a Concorde nem repülhetett szárazföld fölött, ezért többnyire csak transzatlanti útvonalakon közlekedett. Az utazóközönség mégis imádta.
A New York Times szerint a Concorde-jegyek fejenként körülbelül hat-hétezer dollárba kerültek és ugyan a fedélzeti körülmények szűkösek és zajosak voltak, a pezsgővel és kaviárral kiegészítve fényűzőnek számítottak.
A repülőgép kifejlesztése a brit és a francia kormánynak egyaránt jelentős anyagi terhet jelentett, de a British Airways számára nagy bevételt hozott szolgálati ideje alatt. A 2000-es Concorde-katasztrófa, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások és több más kedvezőtlen tényező miatt 2003. október 24-én végül kivonták a forgalomból.
A másik Concorde
Az első szuperszonikus utasszállító repülőgép valójában nem is a Concorde, hanem a szovjet Tupoljev TU-144 volt. A prototípus két hónappal a Concorde bemutatását megelőzően, 1968-ban hajtotta végre debütáló repülését, aztán négy hónappal a nyugati csoda előtt szuperszonikus sebességre váltott.
A Concorde-hoz hasonló formájú szovjet repülőgép azonban még a riválisánál is több problémával küzdött. Az oroszországi Voronyezsben tizenhat darabot építettek csupán belőle; a TU-144-es csak 102 kereskedelmi járatot indított, ezek közül mindössze 55-ben szállított utasokat. Két TU-144-es zuhant le.
Rövid ideig az Aeroflotnál utasszállítóként állt szolgálatban Moszkva és a kazahsztáni Almaty között közlekedve, majd három év elteltével kivonták a forgalomból. Ezt követően teherszállító repülőgépként használták, mígnem a programot 1983-ban – jóval a Concorde előtt – leállították.
A szuperszonikus utazás jövője
Kivonása óta nem emelkedett az égbe szuperszonikus utasszállító repülőgép, de a Concorde 2.0 lehetősége már a forgalomból való távozásakor is felvetődött.
A legfrissebb hír mindössze néhány napos a témában: a Bombardier nemrég bemutatta Global 8000 típusú luxusjetjét, amely 19 utast szállíthat majd és számos kényelmi megoldással, többek között négy elegáns lakóhelyiséggel és két fürdőszobával lesz felszerelve. A repülőgép eléri a 0,94 Mach sebességet, ami körülbelül 1150 km/órának felel meg, ezzel pedig a világ leggyorsabb polgári légijárművévé válik – ha nem is lesz annyira gyors, mint egykoron a Concorde volt.
(Forrás: The Travel, Wikipedia, fotók: Getty Images, Boom Supersonic)
concorde | repülés | repülő | hangsebesség | történet
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!