A kérdésre nincs még egyértelmű válaszom, de erősen hajlok az igen felé.
Klasszikus értelemben véve sosem voltak példaképeim. Gyerekként vélhetően annak tartottam egy-két kedvencet, de mai fejjel visszagondolva már máshová helyezném el őket. Tisztelek, becsülök, kedvelek egy-egy sportolót, vagy színészt, ám mégsem érzem azt, hogy bármelyikükre is etalonként kellene tekintenem. Leginkább azért nem, mert eltérő körülmények mentén haladtunk és haladunk előre az életben.
Nem állítom, hogy negyven fölött arcon cirógatott a változás szele, az meg végképp szürreálisan hangzik, hogy nagyjából "félidőben" egy fiktív karakter mutasson nekem példát a továbbiakra. Mégis, valami ilyesmi történik.
A fordulat oka pedig egy világsikerű széria címszereplője.
A Ted Lasso sorozat alapsztorija szerint egy alacsonyabb ligákban ténykedő amerikaifoci-edző állást kap az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság, a Premier League egyik londoni csapatánál úgy, hogy lényegében bemutatkozó sajtótájékoztatóján hall először az európai futball szabályairól (Azt nyilván ne feszegessük, hogy a valóságban mennyi realitása lenne egy ilyen kinevezésnek). Ebből máris sejthető, hogy a "szakember" nem a zseniális taktikai húzásaival rántja össze a csapatot, hanem – vérbeli amerikaiként – inkább motivációs erejére építve próbálja maga mellé állítani a teljes joggal szkeptikus környezetét.
Ehhez hasonló helyzetbe eddig tudtommal nem kerültem, úgyhogy képzeletben nem ezért nézek fel az energiától kicsattanó, hiperpozitív, kedves, figyelmes, csupaszív, segítőkész és irigylésre méltóan optimista Magnum-bajszos főhősre, aki mindeközben nemcsak, hogy ki tudja és ki is meri mondani azokat a dolgokat, amiket nem merünk, vagy egyáltalán nem akarunk, hanem még a rosszakaróinak is öleléssel bocsájt meg. Egy idő után persze sok tud lenni egy olyan figura, aki egy morcosan ébredező angliai hétfő hajnalban is csak a jót látja, de az epizódok alatt egyáltalán nem gondoltam erre. Inkább arra figyeltem, hogyan reagál egy-egy megoldandó problémára és hogyan lehetne átültetni a szemléletét a saját életembe. Rájöttem, hogy igazából semmibe nem kerül, mert a hozzávalók (szív, humor, odafigyelés, kreativitás, optimizmus) lényegében megvannak.
Csak jól kell adagolni őket.
Ahogyan mindenkiében, úgy az én életemben is akadnak nehezebb időszakok, hívatlanul bekopogtató bonyodalmak. Korábban is megtanultam már, hogy nem tesz jót a lelkemnek, ha marcangolom magam, és olyanok miatt aggódok, amikre nincs ráhatásom. Amire pedig van, ahhoz ezentúl megpróbálok Ted fejével gondolkodva hozzáállni. Szívvel, humorral, odafigyeléssel, kreativitással, optimizmussal. Sokkal könnyebb úgy előre haladni.
(Fotó: Apple TV)
jegyzet | karakter | fiktív | példakép | sorozat | tárca
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
A limitált champagne-ritkaság, ami felkavarhatja a piacot és a gyűjtők egyik kedvence lehet
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
Prágában minden utcasarok egy titkot rejt
Török vagy görög? Meglepően sokan elbuknak ezen a kvízen
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!